Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

tisztségét viselték. A későbbiekben közölni fogjuk az ismert kincstartók jegyzékét is; a névsor némileg hézagos lesz. S nemcsak a forrásadottságok miatt. Olyan időszakoknál is, amelyeknek archontológiája szinte teljességében, napnyi pontossággal tisztázható, betöltetlenül találjuk e tisztséget. A jelenség okáról a jegyzék elemzésénél fogunk szólni. Kincstartó tehát nincs állandóan — kincstartói fondot rekonstruálni pedig csak egészen töredékesen sikerült, még olyan kincstartónál is, mint Kemény János, akinek pedig viszonylag bő irathagyatéka van. Külön kincstartói kancellária nincs. Vannak komornik deákok, akik a fejedelmi kincstár mellett látnak el bizonyos teendőket (befizetett összegek átvétele, nyugtázása vagy legalábbis a nyugta ellenjegyzése stb.), de ezek együtt nem alkotnak expediáló szervet. A kincstári ügyek központi irányításában az expeditio az egységes kancellárián belül történik. Hogy erre az ügyintézésre a kincstartónak van-e befolyása (amikor a tisztség be van töltve, s betöltője épp a fejedelmi udvarban tartózkodik, nem pedig külországban hadakozik vagy más funkciói ellátásával van elfoglalva), azt ehhez szükséges ügyintézési feljegyzések nemlétében nem volt módunk eldönteni — „valószínűségi" alapon üres feltevésekbe bocsátkozni pedig nem láttuk értelmét. Ahogy a kancellária közigazgatási hatáskörének elemzésénél, úgy itt is jelezzük: a kincstári igazgatásnak is voltak olyan (ez esetben általános vagy szakigazgatást gyakorló) országos szervei, amelyeknek ismertetésével (esetünkben a kincstartói jegyzék bemutatása után) külön fogunk foglalkozni. A részletes elemzés megkezdése előtt szóljunk még arról: mekkora volt az aránya a kincstári ügyeknek a kancellária egész ügyforgalmában? Forrásul ennek eldöntéséhez is a bevezetőnkben már felhasznált 1632-es ügyintézési napló szolgált. Annak adataiból kíséreltük meg elkülöníteni a kincstári vonatkozásúakat. íme az eredmény: 1632. április 18—30. =4, 1632. május 1—31. = 23, 1632. június 1—30. = 10 kincstári vonatkozású ügyintézéssel találkozunk. A nem egészen két és fél hónapban 37-tel, havi átlagban nyersen 15-tel; ez évente 180-at jelent. Ez a kancellária egész ügyforgalmának kb. 11%-a. Az arányt a következőkben s még inkább a kincstári igazgatást végző egyéb országos szervekről elmondandók után olvasónk is reálisnak fogja találni. a) Kincstári uradalmak igazgatása Az Erdély összterületéhez képest (különösen Várad, Jenő, valamint a lugosi és karánsebesi bánság elvesztése előtt) oly jelentős arányú fiscalis birtokok igazgatásának teendői közül első helyen a birtokok ingatlan-állagával kapcsolatos teendőket említsük. A kancellária rendelkezett birtoknak az adományos személyének halála után a kincstár számára való visszafoglalásáról

1029 vagy zálogbirtoknak valamilyen jogcímen való visszavételéről,

1030 utasított productióra fiscalis birtokokról személyeket vagy egész megyék nemességét.

1031 Kerültek elébe olyan ügyek is,