Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

levelezést; de történhetett ez egyszerűen missilés rendelettel is. Kifejezetten politikai jellegű rendészeti ügyek ritkán fordulnak meg a kancellária gyakorlatában, inkább csak rendkívüli helyzetekben

943 vagy hosszas helyi bonyodalmak kulminációikor.

944 Személy kerestetése szintén ritkán volt a kancellária feladata

945 (nem értve ide a jobbágykerestetéseket vagy a bírói elfogatóparancsok különböző fajtáit). Jóval nagyobb ügyforgalmat jelentett a kancellárián az útlevelek (salvus passusok, salvus conductusok) kiadása, ill. az ilyen okmánnyal nem rendelkező „kóborlók" elleni intézkedések.

946 A „kóborlóknak" minősülő személyek üldözése egyébként is nemegyszer adott okot intézkedésre.

947 A törvényileg sűrűn szabályozott nyomfelvétel kérdésében elvétve volt ok a kancellária beavatkozására

948 éppúgy, mint vadászati kihágások ügyeiben.

949 Az is ritkán fordult elő, hogy a kancellária személy vagy (nem adójellegű) pénzszállítmány kíséretéről rendelkezett.

950 Ismét nagyobb részügyköröket jelentettek a kancellária rendeleti ügykörén belül azok a kérdéscsoportok, amelyeknek külföldi vonatkozásuk volt. Az wí/ev^Z-ügyről már belföldi vonatkozásokban is szólottunk. Külföldre természetesen csak salvus passusszal volt joga utazni az erdélyi lakosoknak; hogy azonban ez ellen is történtek vétségek, azt fejedelmi tiltó rendeletek igazolják, általános és egyedi jellegűek egyaránt.

951 Külön említendők e vonatkozásban a kancelláriának a kivándorlást tilalmazó, ill. annak megakadályozására tett intézkedései.

952 Jelentősebb méretű kancelláriai ügykör a határrendészeté. A fejedelem gyakran egyszerűen vigyázásra intette a határszéli törvényhatóságokat,

953 vagy kifejezetten a külföldre vezető utakra való vigyázatra,

954 elzáratta a határon átvezető titkos ösvényeket,

955 veszélyesebb helyzetben a törvényhatóságok útján bevágatta az utakat,

956 majd a megfelelő időben felszabadíttatta őket.

957 Intézkedett latrok beütésének megakadályozására,

958 menekülő lázadók feltartóztatására.

959 Végül külön jelentősebb részügykört jelentettek a kancellária rendészeti ügykörén belül a külföldi személyek ügyei. Ezek jelentős részben a két román fejedelemség politikai eseményeinek függvényeképpen alakultak ki: fejedelmeik vagy azok családtagjai, trónkövetelők, főtisztségviselők vagy más boérok Erdélybe menekültek (vagy igyekeztek menekülni), az elűzött fejedelem utóda (vagy a trónkövetelő által meg nem döntött uralkodó), a menekülő boérok ellenpártja vagy épp maga a porta lépéseket tett az erdélyi fejedelemnél kiadatásuk vagy legalábbis az országban meg nem tűrésük iránt, kincseiket követelte, s a fejedelmi kormányzatnak (a szükséges diplomáciai lépéseken túl) a törvényhatóságokhoz is rendelkezni kellett miheztartás végett.

960 Kisebb rangú külföldi személyek ügyei ritkábban kerültek a kancellária elé; ilyenkor vagy a kémelhárítással rokon teendők ellátásáról volt szó, vagy arról, hogy valamelyik román fejedelemségből a szegénység indult meg Erdélybe.

961 Folytassuk hatáskörelemzésünket most a kancelláriának a postaszolgálattal kapcsolatos közigazgatási teendőivel. A postaszolgálatról magáról a későbbiekben szólunk; most azt ismertetjük: milyen teendőket hárít ennek ellátása a kancelláriára annak s a törvényhatóságoknak, városoknak viszonylatában. A postahálózat működését százados gyakorlat szabályozta, vitás kérdéseit pedig törvények hosszú sora; a fejedelemnek ritkán kellett közigazgatási úton rendelkeznie arról, hogy melyik helység meddig postálkodjék ;

962 arról is inkább csak rendkívüli esetekben, 15 Trócsányi 225