Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

C) A KANCELLÁRIA HATÁSKÖRE A kancellária hatáskörének elemzését néhány kérdés tisztázásával kell kezdenünk. 1. A kancellária a fejedelmi kormányzat központi végrehajtó szerve. A fejedelemnek nincs külön közigazgatási, kincstári, hadügyi, külügyi kormányhatósága abban az értelemben, hogy ezek külön szervezettel, külön expedícióval rendelkeznének (csak a bíráskodás kivétel ez alól némiképpen — látni fogjuk, hogy mennyiben). Van kincstartói tisztség (amikor ti. be van töltve), generálisság (ugyanígy), vannak a szorosabban vett közigazgatás körén belül is országos igazgatási szervek (az adóigazgatásban s az adóról való számvételben), a kincstári igazgatásban is (praefectusi számvevők) — a fejedelem nevében történő rendelkezések azonban a kancelláriáról mennek ki. így az egységes kancellária különböző szakági hatásköreiről kell beszélnünk — nem pedig szakági kormányhatóságok hatásköreiről. 2. A szakági hatáskörök elemzésénél éppúgy nem engedhetünk az olcsó csábításnak, ahogy a fejedelmi tanács esetében sem tehettük: nem „oldhatjuk meg" a kérdést egyszerűen azzal, hogy a, b, c stb. szakágakon belül a kancellária hatáskörébe tartozott minden, ami az uralkodói felségjogokkal kapcsolatos, vagy minden országos ügy stb. Azt a jóval fárasztóbb utat kellett választanunk, hogy a fondrekonstrukciós módszer segítségével helyreállított fejedelmi kancelláriai fondot részletesen végigelemezzük: mit tart ellenőrizendőnek a központi kormányhatóság, meddig terjed ellenőrzésének mélysége, adatainkból következtethetünk-e az ellenőrzés rendszerességére? Arra ti., hogy a fejedelmi hatalom valójában milyen jellegű, az igazgatás vonatkozásában ennek az ellenőrző tevékenységnek elemzéséből kapunk választ. Talán felesleges most újra felhívnunk rá olvasóink figyelmét, hogy a rendelkezésünkre álló forrásanyag töredékes; teljesen esetleges, hogy mi maradt meg belőle s mikorról. Vizsgálatunkat ezzel a kautélával kezdjük. 1. HŰSÉGESKÜ, UNIÓ-ESKÜ LETÉTELE, HŰSÉGNYILATKOZATOK Ezt a kérdéskört a feudális igazgatás bevett ágazataitól (közigazgatás, kincstári igazgatás, bíráskodás, hadügy, külügy) különválasztva kezeljük; olyan, az egész állami berendezkedést érintő ügycsoportról van szó, amely e kategóriák egyikébe sem illik. A hűségesküt a fejedelem megválasztásakor az országgyűlés tagjai a helyszínen letették; ugyanez volt a gyakorlat az unió-eskü esetében is. A rendeknek az országgyűlésen jelen nem lévő tagjai viszont törvényhatóságukban tették le az esküt, általában megszabott határidőn belül. A hűségeskü vagy unió-eskü letételére az országgyűlés hozott határozatot. A kancellária feladata az volt, hogy rendelkezzék az eskü letételéről a törvényhatóságoknak,

710 vagy jelezze nekik, hogy a fejedelem kit küld az eskü kivételére?

711 Hozzá érkeztek azután a