Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
III. A fejedelmi kancellária
A táblázathoz a következő megjegyzéseket fűzzük:1. Az évek száma úgy értelmezendő, hogy az illető írnok szolgálatának ideje ennyi és ennyi évre terjedt ki; a szolgálatra vonatkozó adat hó- és napelemeire nem lehettünk tekintettel. (Ha tehát valakit 1593. december 21-én, 1594. szeptember 1én és 1595. január 6-án említenek, az illető a 3 év szolgálatúak kategóriájába került.) 2. A legfeljebb 1 év szolgálatúak számaránya meglehetősen magas (a 479 ismert nagyobb kancelláriai írnokból 226, a teljes létszám 47,2%-a). Itt azonban ismét csak forrásbázisunk természetére kell utalnunk, s arra is, hogy jegyzékünkben számos ízben találkozhat az olvasó ilyen jelenséggel: X. Y. nagyobb kancelláriai írnoksága előtt 2—3 évvel a kisebb kancellárián teljesít szolgálatot — vagy nagyobb kancelláriai szolgálata után ismét csak 3—4 évvel tűnik fel egy olyan tisztségben, ahová feltehetően egyenesen a kancelláriáról került.- Megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy a legfeljebb 1 év szolgálatúak jelentős részének ténylegesen hosszabb volt a kancelláriai pályafutása; ez, ha kisebb mértékben is, de a magasabb évkategóriákra is vonatkozik. 3. Még ezzel a korrekcióval is arra az eredményre kell hogy jussunk, hogy a nagyobb kancellária deákjai nagy többségének számára ez a funkció átmeneti állomás volt. Táblázatunk szerint a deákok közel 90%-a legfeljebb 10 évet tölt e tisztében; ezen a számon az előbbiekben jelzett bizonytalansági együttható már alig módosít. Nos, még ha figyelembe is vesszük, hogy a kancelláriai írnokság bizonyos iskolázottságot feltételez, s hogy e korban nem ritkán 30 éves fejjel kerültek ki a kollégiumokból a végzett növendékek, másrészt pedig az átlagos életkor a tisztviselő-értelmiségnél 40—50 év körül lehetett, ezt az életkort a tanulmányi idő s a pár éves kancelláriai szolgálat mégse tölti ki. A nagyobb kancelláriai írnokság persze lehetett végállomás is (a kisebb kancellárián, törvényhatósági, városi vagy magánföldesúri szolgálatban eltöltött évek után), de még inkább lehetett állomás magasabb vagy jövedelmezőbb tisztségek felé. Jegyzékünkben utaltunk a korábbi és későbbi hivatali pálya általunk ismert állomásaira. Úgy hisszük azonban, hogy elsősorban a törvényhatósági, városi tisztségviselők rendszeres felkutatása, de a magánföldesúri tiszteké is alaposan meg fogja növelni ismereteinket a nagyobb kancellária deákjainak előző s további sorsáról. E feladat elvégzésére most nem vállalkozhattunk — s reméljük, hogy ezt a terhet mások legalább megosztják velünk vagy egészen le is veszik rólunk. A nagyobb kancelláriának, alig néhány olyan írnoka van, aki feltehetően egész hivatali szolgálatát e szervnél tölti, hisz 15-nél több itteni szolgálati évéről tudunk. 4. Nem érdektelen az a tény, hogy azok, akik a nagyobb kancelláriai deákságból kormányhatósági vonalon jutottak magasabbra vagy jelentősebb kincstári tisztséget láttak el, jórészt hosszabb időt töltöttek a nagyobb kancelláriai írnokságban. Fussuk át most névsorukat: Balásfi János (a későbbi kancelláriai titkár) 1577—1583. Barkay Ambrus (gyulafehérvári káptalani requisitor) 1606—1616. Bárdi István (ugyancsak gyulafehérvári káptalani requisitor) 1631—1638. Benkner, Mark (kancelláriai titkár), 1586—1590. Beöleöny Gáspár (ua.) 1602, 1606—1613.
