Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

Bernardffy János (ua.) 1586—1594. Beszerményi (Böszörményi) István (gyulafehérvári káptalani requisitor) 1650— 1660. Csanády János (kancelláriai titkár) 1559—1569. Csanády Demeter (ua.) 1559—1570. Csicsói György (gyulafehérvári káptalani requisitor) 1670—1678. Debreczeni János (gyulafehérvári káptalani requisitor) 1607—1612. Dési István (ua., közben a fejedelmi udvar provisora is) 1599—1610. Ferencz Gábor (kancelláriai titkár) 1641—1652. Gyulafehérvári Pál (kincstári számvevő) 1607—1613. Herczegszőllősi János (gyulafehérvári káptalani requiaitor) 1615—1624. Hlyei László (ua.) 1670—1683. Inczédi György (a fejedelmi pecsét és titkos levéltár őre, a secretaria tagja) 1672— 1686. Inczédi Mihály (ua., fontos diplomáciai feladatok ellátója) 1682—1686. Inczédi Péter (a fejedelmi titkos levéltár őre, diplomata) 1663—1668. Királyfalvy János (kancelláriai titkár, fiscalis director) 1583—1590. Kolozsvári János (ha ti. ő azonos a későbbi fiscalis directorral) 1572—1586. Márkosfalvi Márton (kancelláriai titkár) 1619—1630. Pávai Tamás (harmincados) 1636—1642. Pécsi János (kolozsmonostori konventi requisitor) 1622—1632. Samarjai Péter (a fejedelmi levéltár conservatora) 1641—1651. Siklósi Mihály (gyulafehérvári káptalani requisitor) 1631—1638. Sombori László (tanácsúr, a praesesek egyike) 1559—1563. Somogyi István (gubernatori titkár) 1599—1606. Sövényfalvi Dániel (portai ügyvivő) 1594—1606. Szalárdi János (a fejedelmi levéltár conservatora, vicesecretarius, váradi káptalani requisitor, ad hoc országos, ill. territoriális perceptorságok viselője) 1633—1638. Székely Mózes (portai ügyvivő) 1650—1664. Uzoni Mihály (az ifjabb Rákóczi György titkára) 1631—1638. Zlattari Mátyás (kincstári számvevő) 1583—1592. Tegyük még hozzá: az ellenkezőre alig találunk példát. Azt, hogy Gálffy János és Sulyok Imre hány évig voltak valójában a nagyobb kancellária deákjai, a korai évek gyér adataiból nem lehet biztonsággal megállapítani. A többi „ellenpélda" magyarázata eléggé kézenfekvő. Szekhalmi András valószínűleg mindjárt kincstári területre kerül rövid kancelláriai szolgálata után, a két Udvarhelyi (György és János) is nyilván hosszabb kincstári tisztviselősködés után éri el a praefectusságot. Altalános törvényszerűségként kimondhatjuk: aki a nagyobb kancelláriai írnokságból feljebb emelkedett a hivatali ranglétrán (a tanácsba vagy a kancellárián, a kincstári igazgatásban, a diplomáciai szolgálatban, vagy a hiteleshelyi levéltárak valamelyikének requisitora lett), annak hosszabb, legalább 5-6 éves írnoki szolgálattal kellett rendelkeznie. A dolgok másik oldala: aki itt kezdte, az általában „alulról jött", nem tartozott a birtokos nemességhez — vagy annak csak legalsó