Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

I. A FEJEDELMI TANÁCS A 16—^17. századi erdélyi kormányzat ismertetését annak a szervnek bemutatásával kell kezdenünk, amely (számos más európai ország királyi vagy államtanácsához hasonlóan) nem ügyintéző, végrehajtó kormányszerv: a fejedelmi tanáccsal. A tanács maga nem intézkedik, csak állást foglal az elébe utalt, ill. elébe tartozó kérdésekben; a fejedelmi döntés értelmében történő végrehajtás a fejedelmi kancellária (vagy más kormányszervek) dolga. Az aztán más kérdés (elemzésünk során kell hogy fény derüljön rá), hogy a fejedelem (a tanács jogkörét szabályozó, meglehetősen általánosságban mozgó törvények tág korlátai közt, vagy azon éppen radikálisan túltéve magát) mikor hallgatja meg a tanácsot s mely kérdésben — s mikor s miben nem, vagy meghallgatása után a tanácsi döntés szerint intézkedik-e vagy sem. Elemzésünket mindenesetre a tanácsra vonatkozó 16—17. századi erdélyi törvényalkotás áttekintésével kezdjük. A) A TÖRVÉNYALKOTÁS RENDELKEZÉSEI A TANÁCSRÓL Az erdélyi fejedelmi tanács a Mohács előtti magyar királyi tanács jogutódja. Feladatkörének 1540 utáni első említése a törvényekben az 1543. februári országgyűlésnek a főhatalomról szóló végzéseiben található: Izabella és János Zsigmond a királyi tanács útján igazgasson.

1 A továbbiakban azonban évtizedekig nem találkozunk a törvényekben a tanácsnak még ily általánosságban mozgó hatáskör-szabályozásával sem; csak 1576 januárjában találjuk megint csak általános (s ráadásul ad hoc jellegű) említését: tekintettel Báthori Kristóf beteges állapotára, legyen mellette fejedelmi tanács. A 16. század végi nagy rendi mozgalom kezdetén, 1588 decemberében (a III. tc.-el) ismét csak általánosságban kötik a rendek Báthori Zsigmond lelkére a tanács szükségességét, s határozatainak követését, 1591 novemberében újból törvényben (XXXII. tc.) rögzítik: a fejedelem ne cselekedjék tanácsának "határozata nélkül „az országnak fő és közönséges dolgaiban". Nem sokkal több ennél az sem, amit pár évvel később, az 1598. augusztusi tordai országgyűlés fejedelmi conditio-formulájában találunk (ez az első ismert conditio-formula; Báthori Zsigmond egyik visszatérése alkalmából jött létre). Az összeállítás szerint a fejedelem a tanács és a rendek „értelmével" keresse a haza üdvét, országgyűlésen és tanácsban biztosítsa a libera voxot. Ugyanúgy nem konkrét az 1607. februári V. tc. rendelkezése sem: a fejedelem „országunk 2* 19