Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

mindenféle dolgaiban" a tanács értelmével, tetszésével éljen. Báthori Gábor conditiói pedig nem is említik a tanácsot; Bethlen Gáboréi viszont, az 1613. októberi helyzetben, ismét kikötik a tanáccsal való kormányzást. Ezt az általános szabályozást egészíti ki egy részletkérdésben az 1615. szeptemberi—októberi XII. tc.: a fejedelem országos szükségből való zálogosítást tanácsa akaratából tegyen. Ezt az eléggé semmitmondó törvényalkotást 1626-tal valami érdekesebbnek tűnő váltja fel — gyakorlati eredményeiben kérészéletűnek bizonyulva. Bethlen Gábor fejedelemmé választatja második feleségét, Brandenburgi Katalint — s a rendek emlékezve még az idegen fejedelemné (Mária Krisztina) uralkodásával járó veszedelmekre, lényegében a gubernátor (Bethlen István) és a fejedelmi tanács kezére akarják adni a hatalmat Bethlen Gábor halála után. A fejedelemasszonynak, conditiói szerint, a gubernátor s a tanács útján kell kormányoznia (külügyekben is), ezek tetszéséből kincstartót kell rendelnie az ország jövedelmeinek kezelésére (a kincstartó utasítását is a gubernátor és a tanács állítja össze), a tanácsba csak a haza fiait nevezheti ki (kivéve ha a gubernátor és a tanács befogadja az idegent). A kormányzat Brandenburgi Katalin rövid uralma alatti zavarai ismeretesek történetírásunkból; arra is csak utalni kell, hogy milyen helyzetben születnek előbb az 1630. januári—februári országgyűlés idevágó törvényei (III. tc.: a fejedelemasszony tisztséget, birtokokat stb. csak a gubernátor és a tanács akaratából adományozhat; IV. tc.: jószágokat illető ügyekben vagy akár ezekkel kapcsolatos kérelmekről nem dönt a gubernátor és a tanács tudtán kívül; IV. és IX. tc.: a fejedelemasszony és a tanács jelöljön ki kincstárost, ők adjanak neki instructiót, ennek kezéhez folyjanak Brandenburgi Katalin magánjövedelmei is, kifizetéseket is csak a gubernátor és tanácsa hírével tehet), majd a fejedelemasszony 1630. júliusi conditióinak (III. tc.) e vonatkozású rendelkezései: a fejedelemasszony nem adományozhat jószágot, javadalmat, nagyobb összeget (ill. ez utóbbit nem engedheti el) a gubernátor és a tanács tudta nélkül, tiszteket nem állíthat be nélkülük, a tanácsurak egyenlőkként kezelendők. Ha Brandenburgi Katalin a gubernátor és a tanács híre nélkül hadat fogad, azok eloszlathatják ezt, sőt ha jelentősebb ellenséges szándékot látnak nála, fejenkénti felkelést rendelhetnek el (ekkor sürgős esetben elég a gubernátor akarata s az összehívható tanácsurak többsége). A Brandenburgi Katalin-epizód a 16—17. századi erdélyi közjogi fejlődés egy különlegessége; elsősorban a fejedelmi tanács elvi jogköre tekintetében az. A zavarok elültével (a fejedelemasszony lemondása, Bethlen István kérészéletű fejedelemsége s I. Rákóczi György nem éppen erőszakmentes trónfoglalása után) a tanács törvényben meghatározott jogköre tekintetében az 1613-i helyzet áll vissza: I. Rákóczi György, conditiói szerint, megtartja tisztükben a tanácsurakat, a tanáccsal kormányoz. Az ifjabb Rákóczi Györgynek az 1642. februári—márciusi országgyűlésen megszabott conditiói e tekintetben teljesen azonosak apjáéval. Mikor 1652 elején, II. Rákóczi György nagybeteg lévén, a rendek sebtiben fejedelemmé választják I. Rákóczi Ferencet, apja halála esetére gubernatori és tanácsi kormányzatot léptetnének életbe a gyermekfejedelem felserdüléséig (20 éves koráig). Ismeretes, hogy ennek az intézkedésnek nincs gyakorlati jelentősége.