Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
II. A deputatiók (delegatiók)
"21 APO I. 212—5. !2 L. erre nézve a deputatio keltezetlen határozatát (APO I. 57—60) és Apafi 1686. június 20-i körrendeletét (APO I. 264 -5). 123 L. APO 1.274—82,287—96,302—3,316—21, 325—7, 330 -3, 335—40, 343—8,351—3, 362—3. 370 - 1, 374, 408. ill. UAD 63—4, 66—7. 124 APO 1. 67—8; EOE XIX. 65—6. 125 APO II. 29—30. 126 APO II. 30. 127 APO II. 28. 128 APO II. 30. 129 APO II. 64-78. 130 APO II. 144—7. 131 1687. április 1-i levelét (amelyet április 22-én olvastak fel a deputatióban) 1.: APO II. 149—50. 132 APO II. 156. 133 Zaránd megyéről és Kővárvidékről nincs említés a felsorolásban, Fogarasvidéknek magának kell megoldania e feladatot. 134 APO 11.159. 135 APO II. 159—60. 136 APO II. 188—9. 137 APO III. 174. 138 Instructiójukat 1687. október 6-i kelettel adja ki Apafi (APO II. 223—7); plenipotentialisuk (APO II. 227—8) bizonnyal szintén október 6-án kelt. 139 APO III. 180—4. HO APO II. 272—3. 141 A-gy. 1688. (A deputatio aznapi határozata.) 142 APO III. 195—8. 143 A-gy. 1688. 144 Uo. 145 Négy vox ismeretes. Haller János országgyűlés nélkül nem állana át a töröktől a császárhoz, s csak kényszerből tenne hűségesküt. Az őrség beengedését az 5 várba elháríthatatlannak látja. A táborbaszállást önvédelmi okokból is szükségesnek tartaná, de azt javasolja: Erdélyből ne engedjék ki őket. A szekéradást is korlátozná. Bethlen Miklós a töröktől való elszakadás s a császárhoz állás kérdésében a nagyobb veszedelem elkerülésére engedne, hogy a további követeléseket illetően Erdély szerezhessen engedményeket. Carafától azonban (mint a császár teljhatalmú biztosától) assecuratoriát venne minden szabadságuk (elsősorban a vallásszabadság) megtartásáról, s arról is, hogy az év június 1ig ezeket illetően diplomát s assecuratoriát szerez I. Lipóttól. Addig ne tegyenek hűségesküt s ne adják át a várakat —javasolja —, vagy ha ezekre kénytelenek lesznek, de a császár nem küldi az assecuratoriát, esküjük érvénytelen legyen. Káinoki Sámuel korábbi országgyűlési voxára hivatkozik, amely szerint addig nem szabad elállni a töröktől, míg I. Lipót,nem vette vissza Egert, Váradot, Temesvárt s Belgrádot; minthogy azonban Magyarország „fő erőssége" császári kézen van. kénytelen engedni. A maga részéről felhatalmazza a követeket a Carafával való megegyezésre, Nagy Pál általánosságban felhatalmazza őket a megállapodásra (annak hangoztatásával, hogy megbízik benne: azok mindent megtesznek, ami a vallás szabad gyakorlata, az Apafi-ház méltóságában megtartása és Erdély szabadságai ügyében szükséges, s I. Lipóttól diplomát is szereznek e célra). (A voxokat 1.: EOE XIX. 402—4.) 146 A határozat alapján Apafi által 1688. május 3-án a követeknek adott instructiót 1.: EOE XIX. 406—9. 1 4 7 A-gy. 1688. ^148 TL I. 248—51. 149 TL I. 264—5. 150 TL I. 265. isi EOE XX. 139—43. 152 EOE XX. 146—9. 153 EOE XX. 168.
