Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

II. A deputatiók (delegatiók)

'54 TL I. 327—30. 155 TL I. 343—5, 359—61. 156 EOE XX. 238. 157 EOE XX. 246—7. 158 TL I. 468—70. 159 TL I. 550—3. '6« EOE XVIII. 325—6. 161 A deputatio és Hallerék levelezését 1.: EOE XVIII. 385—7, 435—7; APO I. 85—6, 118—25, III. 95, 121—8, 132—3, 167. 162 APO III. 70—7; EOE XVIII. 429—31. 163 APO I. 51-2, 54. 164 APO I. 63—4. Gyulay instructiója: APO I. 64—7. 16? APO II. 24—7, 86—91. 166 APO II. 196. 1

67 APO II. 210. Gyulayék bécsi követsége a későbbiekben is foglalkoztatja a szervet. 1687. október 6-án úgy határoz, hogy Gyulay 700, Donath 200 forint kölcsönt vehet fel Bécsben követségének költségére, „melyet az ország reíündál". (APO III. 184.) 1688. április 15-én a Gyulay által valóban fel is vett kölcsön visszatérítésére fizettet ki Ugrón Ferenccel 340 forintot. (A-gy. 1688.) 168 APO II. 273. 169 TL I. 249. . 170 TL I. 265. 171 TL I. 469. 172 APO I. 52—4. 173 APO I. 54. 174 EOE XVIII. 519. 175 APO I. 209. 176 APO II. 78. 177 APO II. 444. Bár 1687. április 10-én is rendelnek számára Brassóból nyerges és hámos lovakat, április 23-án újból határozatot hoznak erről, élése biztosításáról, útiköltségéről s korábban felvett portai kölcsöne megtérítéséről. (APO II. 157.) 178 APO II. 195, 197. 179 APO II. 210. 180 Az ügyvivő 1688. április 12-én, köszönetet mondva a neki s otthon maradt feleségének juttatott pénzért, a deputatio közbenjárását kéri Apafitól visszahívása érdekében. (A-gy. 1688.) Felterjesztése még útban van, mikor a szerv (április 15-én) újra 100 forintot utal ki Sándor Pálnénak (uo.). Akkor azonban nem kerül sor a pénz kifizetésére; az asszony újból kérvénnyel fordult a deputatióhoz, s az július 28-án az áprilisban rendelten kívül újabb 200 forintot adat neki, azonkívül Segesvárról bort és búzát (TL I. 250—1). 1689. április végén újabb 400 forintot utal ki a portán „detineáltatott" ügyvivő feleségének (TL I. 361). Végre 1689. szeptember 2-án, Heisler követelésére, a deputatio elhatározza Sándor visszahívását, rejtjeles rendeletet küldve neki: találja meg a kijövetel módját, Heislert pedig megkérve, hogy adja parancsba a császári előhadaknak: bántódás nélkül engedjék Erdélybe a hazatérő ügyvivőt. (TL I. 470.) 1690. január 14-én azonban még mindig csak feleségének rendelt 100 forint segélyt a deputatio. (TL I. 55.) '81 1685. május 5-én a deputatio ír Sobieskinek a pénzügyében. (TT 1888:335—6.) 1688. április 6-án még mindig csak úgy határoz: meg kell üzenni a lengyel királynak, hogy a jelen helyzetben nincs mód a pénz megadására, s kérni: ajkirály halassza csendesebb időre a dolgot. (A-gy. 1688.) 182 APO I. 69. 183 EOE XIX. 88—90. 184 TL I. 552. 185 A szövetséglevelet 1.: EOE XVIII. 341—4. 186 APO II. 160. 187 APO II. 196; V: D XI. 276—7. 188 APO II. 273. 189 A-gy. 1688. 12* 179