Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
II. A deputatiók (delegatiók)
gyalogjainak. 90 Nem egészen két hétre rá, április 23-án ismét az öreg főgenerális előterjesztése alapján kell az április 11 -it kiegészítő új határozatokat hozni: 1. Minthogy a Szolnok és Doboka megyei nemesség a jelen helyzetben nem ülhet fel, s kevés haszon is lenne felkelésében, helyükön kell hagyni őket. A Désen kvártélyozó katonák vonuljanak Szamosújvárhoz, Tholdalagi János azokkal vigyáztasson — lehetőleg ne engedje be a császáriakat. 2. A kolozsváriak is legyenek vigyázásban; a lehetőség szerint akadályozzák meg a császáriak marhahajtásait. 3. A mezei hadak szálljanak a tövisi rétre. 91 Azzal azonban hamarosan tisztába kell jönnie a deputatiónak, hogy komolyabb védekezés a császáriak esetleges benyomulási szándékával szemben minden szempontból értelmetlen volna. Május 14-én már úgy határoznak, hogy a hadak felültetését nem kell elsietni, csak készültséget kell elrendelni. (Ugyanakkor rendelnek két-két hópénzt a somlyai és kolozsvári őrség fizetésére, „a fennforgó szoros állapotok azt kívánván". Emlékeztetjük olvasónkat: ugyanez az ülés rendelkezik az Olosz Ferenc által a somlyai őrség fizetésére adott tetemes összeg visszafizetéséről.) 92 Júliusban azonban mégis el kell rendelni a hadfelkelést, de lényegében már csak formális gesztusnak, az esetleges török megtorlás elkerülésére. A szultán és a nagyvezér ti. Erdély táborbaszállását követeli. Levelüket július 7-én olvassák fel a deputatio ülésén, s 9-én határozatot is hoznak hadbahívó körrendelet kiadására. Természetesen a júliusi ülésről sem hiányzanak a szorongató hópénzügyek. A szász universitas által a gyalogok számára szolgáltatott hópénz jó részét más szükségekre kellett kifizetni, e gyalogok fizetésének határideje pedig közeleg. A hiányt az ország pénzéből kell pótolni — határozzák el ugyancsak július 9-én. Ugyanaznap rendelik el az akkor fogadott 80 új gyalog fizetését is. S minthogy a somlyai kapitány vizsgálatot kér aziránt, hogy a hatáskörébe eső területen kik követtek el bizonyos kihágásokat, húzás-vonásokat stb., oda biztosokat kell küldeni a kihallgatásokra (július 7.). A háromszéki-moldvai határvonal várai (Bodza, Ojtoz, Csíkgyimes) s az ottani szorosok szemrevételezésére (nyilvánvalóan tatár beütéstől tartva) ismét mások szállnak ki a deputatio határozatából biztosokként (július 9.). 93 Az 1687. július 7—9-i ülés hadfelkelési határozata, a maga látszatmivoltában is, a deputatio utolsó érdemi hadügyi intézkedése. Július második felében még hoznak egy határozatot a vármegyék gyalogjainak hópénzéről (a megyék egy főre és hónapra 3 forint 50 dénárt fizessenek, s három havit küldjenek be mielőbb Teleki Mihály kezéhez), 94 szeptember 21-én pedig a várakba küldendő búzáról. 95 Mikor azonban október 2-án újra egybegyűl a deputatio, Lotharingiai Károly már Erdélyben áll seregeivel, folynak vele a balázsfalvi egyezményt előkészítő tárgyalások. Az önálló erdélyi hadügynek érdemben vége. Nem érdemiek már a deputatio októberi hadügyi intézkedései sem: október 4-én Ugrón Ferenccel két hópénzt adatnak az ország nála lévő pénzéből a kolozsvári, somlyai és szilágycsehi őrségnek, 96 október 6-án a fejedelmi tanácsot hatalmazzák fel a kővári őrség fizetése iránti rendelkezésre. 97 Ezek az év utolsó ilyen intézkedései. 1688 pedig még ennél is szegényesebb. Február 27-éről maradt fenn egy intézkedés a Besztercén lévő gyalogokat illetően. 98 Április 20-án már Carafa sürgetésére rendelkeznek a hágók 11 Trócsányi 161
