Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

II. A deputatiók (delegatiók)

csön, a birtokos nemesség gazdagabb részére (köztük tanáesurakra, táblai ülnökökre, más deputatusokra), szász törvényhatósági főtisztekre, egyes városokra kivetve, ismét szigorú büntető záradékkal (az engedetleneknek kétannyit érő jószága foglalható le, s a pénz letevőjétől három évig nem válthatják vissza), a visszafizetésnek most már határidő nélküli ígéretével.

27 Augusztus utolsó napjaiban arról rendelkezik a deputatio, hogy Dániel István s a melléje rendelt személyek mielőbb vegyék számba: mi kelt el az ország búzájából s mi maradt, s jelentésük alapján rendelkezzék: hová adjanak belőle.

28 Az 1685-ben ország szükségére felvetett zabot viszont (1686. szeptemberi határozattal) Telekinek juttatják, különböző szolgálataiért, különösképpen a Gyulay Ferencnek bécsi követi útjára adott 8 szekeres lóért.

29 Az év novemberében a főgenerális által ország szükségére adott 78 aranynak az ország közpénzéből való visszaadásáról rendelkeznek.

30 A legközelebbi kölcsön-visszatérítés már a szász papoknak jut: a deputatio 1687. január 1—10-i ülésszaka rendelkezik úgy, hogy kölcsönzési készségük megtartására kinek-kinek fizessék vissza a hitelezetteket, a kölcsön-visszatérítésre félretett összegből.

31 Kielégítetlen hitelező azonban láthatólag már bőven akad. 1687. április 10-én a szerv arról intézkedik, hogy Haranglábi Zsigmond fizesse ki (ország pénzéből) az Olosz Ferenc somlyai kapitány által a somlyai őrség fizetésére adott 400 forintot — ha lesz nála annyi pénz.

32 Az április 20—29-i ülésszakon végre ez ügykör más jellegű kérdéseivel is találkozunk: az 1686-i török adó elindításának ügyével (Ugrón Ferenc generalis perceptort e végre Szebenbe rendelik), az 50 forintos adó felvételével (Nagy Pált küldik ki erre).

33 De aztán újra itt vannak a kölcsön-visszafizetési ügyek: Tholdalagi Jánosnak 150 forintot rendelnek annak a lónak árában, amelyet a császári hadak perceptorának ajándékozott a számukra szolgáltatott búza átadásakor,

34 ismét Teleki egy kölcsöne visszafizetését rendelik el.

35 S mintha az ország, kétségbeejtő helyzetében, szinte csak hitelből élne: Olosz Ferencnek 1687. május 14-én 1675 forintot téríttet vissza a deputatio, ennyit adott ti. a kapitány saját pénzéből a somlyai őrség fizetésére.

36 Most egy kis lélegzetvétel következik a kölcsön-visszatérítésekben. A deputatio elé került más adóügyek viszont annál nyomasztóbbak. 1687. július 7-én a szerv körrendeletek kibocsátását határozza el a törvényhatóságoknak: az 1685—1687-i rendkívüli adók (pénz, élés) perceptorai és inspectorai a következő országgyűlésre megfelelő készülettel jöjjenek a számvételre. A helyzetet pregnánsan érzékelteti az aznapi másik adóügyi határozat: minthogy a váradiak nem akarnak a hódoltság adója után küldeni (emlékeztetjük olvasóinkat a fejedelmi tanácsról elmondottakra: ez a „tartózkodás" nem mindig volt szokásos), Somlyón viszont nem bátorságos tartani ezt, Olosz Ferenc írja meg a váradiaknak, hogy vitessék el, s ha nem teszik, ott tartása pedig nem biztonságos, küldje be Kolozsvárra.

37 Most másfél hónap szünet az adóügy kérdésében, aztán valami, ha nem is örömteli, de legalább kevésbé nyomasztó ügy. A császári hadak számára adott összegből generálisuk, Apafira tekintettel, 10 000 forintot elengedett. A fejedelem viszont 1687. augusztus vége felé a fiscalis director útján azt kívánja a deputatusoktól, hogy az összeg egy részét fogadják el a fiscalis és Apafi-jószágok hátralékos vagy jelen adójába. A deputatio 2000 forintot akceptál is, ugyanakkor