Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

II. A deputatiók (delegatiók)

Teleki birtokai restans vagy rendes adójába is beszámított 1500 forintot.

38 S aztán vissza a régi kerékvágásba: október 2-án felmentvényt adnak Telekinek a kezénél volt 42 000 forintról

39 (a XVII. század első felében Erdély évi török adója nem ment annyira, mint ez az ekkor már az ország kiadandó pénze töredékének számító összeg), december 1-én a vármegyék vicetisztjeinek rendelik el a földesurak kapuszámainak falvankénti felcirkálását

40 (az adóteher óriási növekedésével ti. nyilvánvalóan együttjárt az adóalap eltitkolása is). 1688 januárjában—februárjában viszont az országgyűlés intézkedik, VII. tc.-ével, az ország hitelezőiről: az ország búzájából s más gabonájából biztatja őket visszafizetéssel, „Isten őfelsége kevés pihenést adván" — addig viszont az ország gabonáját tartó városoknak rendeli el lajstrom beküldését a deputatiónak a náluk lévőkről.

41 Még ezen a nyomasztó sorozaton belül is külön helyet foglalnak el a deputatio 1688. márciusi áprilisi ülésszakának adóügyi intézkedései. Több határozat szól kölcsönök visszatérítéséről (március 16.: a Teleki által Baló Mátyásnak, a portai ügyvivőnek, a máramarosi postáknak adottak visszafizetése; március 17.: Bánffy György, Apor István, Bethlen Gergely ország szükségére adott pénzének megtérítése). S ott vannak az adó felvételének különböző kérdései. Biztosokat küldenek Besztercevidékre a pénz felhajtására (március 20.). A brassai restantiák felszedésére két ottani személyt bocsátanak haza, más brassaiakat szinte túszképpen a deputatiónál tartván. Medgyes- és Segesvárszéken viszont külső emberekkel szedetik fel a hátralékos adót (március 25.). Maroszéket már katonai végrehajtás fenyegeti. Oda (március 22.) egy fejedelmi bejárót vagy étekfogót küldenek, kemény rendelettel, az executio megelőzésére. Adnak viszont helyi adókedvezményt is: a szamosújvári darabontok adójának felét elengedik. Kővárvidék adója ügyében viszont nem egyszerű a döntés, lévén ott Teleki a főbirtokos. Előbb (március 10.) határozatot hoznak ugyanarról, hogy az országgyűlés elé kell vinni azt a tc.-et, amelyet a jószágukat az adó elől Kővárvidékre elrejtők ellen hoztak. Két hétre rá azonban (március 24.) pontosan kidolgozott határozatot hoznak Kővárvidék adójának könnyítéséről.

42 S amikor a szerv, rövid megszakítás után, áprilisban folytatja munkáját, rövidesen újra visszatérhet a márciusi kérdések egyikére-másikára. A brassai bírák s a mellettük lévő polgárok meg jegyzőjük végül is azzal szabadulnak (április 12.), hogy assecuratoriát adnak róla: hazatérvén azon lesznek, hogy a restantia határidőre begyűljék. Kővárvidék adója tekintetében újabb fordulat van. Az ugyancsak április 12-i határozat szerint a kővárvidéki birtokosok tegyék le a jószágukra rendelt adó felét (a büntetőzáradék szerint a nem fizetők birtokát most már 10 évre kapja az, aki leteszi helyettük a pénzt).

43 Az 1688. év további szakasza azonban még jó néhányszor hoz adóügyi feladatokat a deputatiónak. Május 13-án biztosokat küldhet Brassóba, Segesvárba, Medgyesre és Besztercére a 65 forintos adó behajtására.

44 Júliusban ismét hosszabb ülésszakot tart a szerv, tele adóügyi intézkedésekkel. Vizsgálatot rendelnek el a Belső-Szolnok megyei restantiák ügyében (július 24.). Általános rendezést kísérelnek meg az 1685. óta közcélra történt kölcsönzéseket illetően (július 27.: a törvényhatósági főtisztek útján kívánják kihirdettetni, hogy a deputatio következő ülésére a hitelezők, az ügyben érdekelt perceptorok s más