Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

II. A deputatiók (delegatiók)

3. HATÁSKÖR A deputatio hatáskörét törvény csak általánosságban határozza meg: az 1685. októberi—novemberi II. tc. (amely a szerv első névsorát is tartalmazza) általános felhatalmazást ad neki a török—német háború következtében előállt szoros helyzetben „szegény hazánk dolgai folytatására és édes hazánk javára és megmaradására szolgálható minden dolgoknak elkövetésére".

17 A szerv, látni fogjuk, valóban nem a központi kormányzat mindennapos teendőivel foglalkozik, hanem szinte kizárólag a felszabadító háborúval szoros kapcsolatban levő feladatok ellátásával. A deputatiónak produktumaiból (határozataiból, hivatali levelezéséből) kimutatható hatáskörét most részleteiben elemezve, eddigi tárgyalásmódunk szerint a főhatalom kérdésével kezdenénk. Itt összesen két momentumról számolhatunk be: a Csáky László 1685. végi Erdélybe nyomulásával kapcsolatos ténykedéséről

18 s arról, hogy az 1686. augusztusi XII. tc. assecuratoria adására kötelezvén a szász natiót Apafinak s a rendeknek arról, hogy vész esetén városaikba fogadják őket, a szebeniek azt mindjárt a deputatio jelenlétében adják meg.

19 Az adóügy természetesen aránytalanul több dolgot ad ennél a deputatiónak — se teendőket nem lehet elválasztani a felszabadító háború tényétől. A szerv első ilyen határozatai 1685 novemberéből valók: a súlyosbodó adót részben a Thököly elfogatásakor Máramarosban történt „tumultus" után összeszedett lovak s más értékek árából kell pótolni, részben Duca-Vodä özvegyének a besztercei tanácsnál levő pénzéből.

20 Mindez azonban már akkor is kevés; 1685 decemberében a deputatio előbb rendkívüli fejadót vet ki az ország egész népességére (a jobbágyős nemesek és a székely katonáskodó elemek kivételével),

21 majd (december 16-án) kényszerkölcsönt vesz fel birtokos nemesektől s városi polgároktól, szigorú büntető záradékkal a nem fizetőkre (ezekre az illetékes törvényhatóságok 100—100 forintig 3—3 ház jobbágyát foglalják el, s adják 5 évre az összeg letevőjének), s 1686. február 1-től ígérve a kölcsön visszafizetését;

22 e kölcsönt fedezte az előzőleg kivetett fejadó. Az összeg rendeltetése eredetileg a portára, ül. Carafához küldendő követek költségeinek és Carafa, valamint titkára megajándékozásának fedezése volna — de hát ott a portai adó beküldésének kötelessége is, s bár Erdély hivatkozhatna egész helyzetére s külön is a császári hadak benyomulására, a deputatio 1686. január elején mégis jobbnak látja, az ország hűségének demonstrálására, beküldeni az adót.

23 Rövidesen kiderül azonban, hogy a portai adó nincs együtt; a deputatio előbb úgy határoz, hogy a kényszerkölcsönből begyűlt összegből kell kipótolni a hiányt,

24 aztán azonban jónak látja maga elé rendelni Páter Jánost, a korszak sok szorongattatást látott és túlélt görög kereskedőjét, s ráparancsolni: 10 napon belül tegye szerét az ország pénzének, különben oly fogságba vetik, ami a halálnál is rosszabb — ugyanakkor azonban halasztást ígérnek neki 20 000 tallérnál is nagyobb egyéb adósságára.

25 1 686 májusában búzakölcsönt vesz fel a deputatio, egyes személyek s az ország Kolozsvárott lévő búzájából, az ország Szebenben lévő búzájából ígérve visszafizetését.

26 1 686. augusztus 17-én itt az újabb kényszerköl-