Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

II. A deputatiók (delegatiók)

2. MŰKÖDÉS A deputatio működését csak összefoglalóan jellemezzük. Egybehívásának három fő típusa volt: 1. a fejedelem saját megítélése alapján hívta össze a szervet; 2. a fejedelmi tanács tett javaslatot a deputatio egybehívására, ennek alapján intézkedett Apafi; 3. a szerv maga hozott határozatot következő ülésének időpontjáról. Arról itt sincs szó (akár a fejedelmi tanács esetében), hogy a deputatio tagjainak valamely csoportja ülésen kívül kezdeményezhetné a szerv összehívását. Ülésezésének helye a körülmények szerint változott. Időpontja részben az országgyűlésekhez igazodott (a gyűlés végén a deputatusok, majd valamennyien országgyűlési tagok, együtt maradtak feladataik ellátására), de a deputatiót két országgyűlés közt is bármikor egybehívhatták. Egy-egy ülésszak esetleg csak pár napos volt, de nem ritkán egy hétre — tíz napra is nyúlt, ebben jócskán eltérve a fejedelmi tanács működésétől. Míg ti. a tanács többnyire egyetlen nagy fontosságú politikai kérdést tárgyalt meg (két vagy három tárgya csak nagy ritkán volt a tanácsülésnek), a deputatio egy-egy hosszabb ülésszaka tucatszám hozta a határozatokat (bár jórészt egy nagyobb ügycsoport egyes részleteire nézve). Rendszeresen működő 18. század végi kollegiális kormányszervet persze így sem láthatunk benne. Tevékenysége szakaszos. Arról pedig legfeljebb feltevéseket kockáztathatnánk meg, hogy alakult-e ki benne valamiféle munkamegosztás; valószínűbb, hogy nem. A súlyos helyzet szülte ad hoc szerv ez, nem valamilyen rendszeresebb működésű kollegiális szerv csírája. A fejedelmi tanácstól abban is eltér a. deputatio működése, hogy az utóbbinál nem volt szokásban a szerv tagjai véleményének tartózkodási helyükről írásban való bekérése. Ez technikailag is lehetetlen lett volna (12 tanácsúr helyett kb. 45— 60 személytől censura bekérése, esetleg tucatnyi kérdésről, s ráadásul periculum in mora állandó fennforgása mellett), de a deputatio létrehozásának fő céljával, a felelősség megosztásának szempontjával is ellenkezett volna. A deputatusoknak személyesen kellett megjelenniük a tárgyaláson — aki ti. nem volt akadályoztatva ebben. Az 1685—1690-i időszakban nem ritkán egyszerre háromfelé kellett követeket küldeni, ugyanakkor biztosokat kirendelni a császári hadak élelmezése stb. ügyében — ezekre a feladatokra pedig jórészt a deputatio tagjait vették igénybe. Tárgyalásairól formális jegyzőkönyvek nem maradtak, a határozatokat rögzítő feljegyzések azonban viszonylag bőven. Hivatali levelezését a saját nevében intézte (itt részben újból a felelősség megosztásáról volt szó, részben viszont az öreg Apafi munkabírásának fokozott csökkenéséről: gyakori volt az az eset, hogy a fejedelem neve alatt rövid, általános rendelkezés jelent meg egy kérdésről, s ugyanakkor a deputatio részletes rendelkezést bocsátott ki ugyanarról), de láthatólag a fejedelmi kancellárián keresztül; annak ti. nincs nyoma, hogy a deputatio mellett külön kancellária működött volna.