Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

bontotta volna fel a fejedelemnek írt levelet). Azért is szükségesnek tartaná a választ, mert a hadjárat kimenetele nem látható előre. 977 TM-gy. (Apafi—Teleki M., 1684. július 12.) 978 Két censura ismeretes. Haller János (1687. június 2.; KJ: M) úgy tudja, hogy a pénz Besztercén van, de ő maga, 1686 jó részét Bécsben töltvén követségben, nem tud róla pontosabbat. Ha a pénz Erdélyben van — írja —, Apafi tetszése szerint rendelkezhet vele, kedveskedhet Sobieskinek; ha elköltötték, Macskási útján jelezheti, hogy Erdély török s német közt szorongattatván, a földbe se lehetett volna elrejteni a telhetetlen katonák s parancsnokok elől Duca-Vodä pénzét. Gyulay Ferenc (június 7.; EOE XIX. 173—4) úgy látja, hogy e pénz keresése inkább a néhai román fejedelem örököseire tartoznék, mint Sobieskire, s attól is tartani lehet, hogy a török is követeli majd. Bár a pénz a török adóba ment el, ő is azt javasolja: Macskási mondja azt, hogy a császári hadak tartására költötték. Azt se ellenezné azonban, ha Apafi, Sobieski jóindulatának megtartására, megígérné neki az összeget. 979 Csak Bethlen János censurája ismeretes (1664. október 29.; A-gy.). A kancellár bevezetőül jelzi: a keresztyéni kötelesség és a töröktől való félelem közt ingadozik. Javaslata: Apafi megbízható emberével küldje meg Ghicának a vasvári béke megkötését jelző leveleket, s ajánlja nekik azt, hogy feleségét tartsa a határszélen, maga pedig kérje a nagyvezért s a portát, hogy hagyja meg fejedelemségében, vagy legalábbis engedje meg neki, hogy magánemberként a török valamely más országában lakhassék — s ha ehhez hozzájárulnak, Erdélybe húzódhat. Ha ezt nem adják meg, akkor Ghica minél kisebb feltűnéssel szökjék át Erdélyen, felesége pedig Fogarasnak jöjjön igch titkon, s onnan Marosvásárhely felé. 9X0 A-gy. 98

1 TMÁO VI. 169. 982 TMÁO VII. 457—8. Bethlen előbb azt írja: nem látja biztonságosnak Ghica-Vodá feleségének Erdélyben tartózkodását. Apafi ezt jeleztesse neki, s az asszony maga határozzon: mit tesz. Szánalomra méltó — írja a kancellár —, de Apafi nem tehet a dolgokról. Mikor felterjesztése zártakor megkapja Apafi újabb rendeletét a nagyvezér levelével együtt, már azt tanácsolja: a fejedelem sietve rendelkezzék a Ghicáné kíséretében lévő Budai Péternek, hogy a nagyvezér rendelkezése ellenére, Erdély veszedelmére nem tűrheti meg az asszonyt Erdélyben, az haladéktalanul távozzék. 983 Bethlen 1664. november 26-án (a Rákóczi-kor gyakorlata szerint, amelyet az Apafi-korban ritkán követnek, a datálásban az órát is jelzi: este 9 órakor) kelt censurájában (A-gy.) abból indul ki, hogy a bajt most már az sem hárítaná el, ha Apafi erővel kiküldené a szerencsétlen asszonyt Erdélyből — egyesek ti. azzal vádolhatnák, hogy elvette kincseit (amelyek a portát illetnék), magát pedig elszöktette. Azt javasolja hát, hogy Apafi rendelkezzék az asszonynak: maradjon ott, ahol van, javaihoz ne nyúljanak — maga pedig a nagyvezér táborában tartózkodó Balónak jelezze, hogy Grigorie Ghicáról nem tudják, hol van, feleségét Erdélyben őrizteti; senki javaihoz nem nyúlt (de Ghica nem is hagyott komolyabb értéket feleségénél). Baló pedig csak akkor terjessze ezt a nagyvezér elé, ha az felgerjed Apafi ellen emiatt. Egyben követtel átüzenne a havasalföldi boéroknak: minthogy a nagyvezér Ghica-Vodá elfogatásáról rendelkezett neki, elképzelhető, hogy az asszonyt illetően is fog, s ez precedenst jelenthet — ha el akarják kerülni, járjanak közben mellette a nagyvezérnél. 984 TMÁO IV. 174—5. Az sem elképzelhetetlen természetesen, hogy a levelet még november végén elküldték Balónak azzal, hogy szorult helyzetben az általa jónak ítélt dátummal ellátva nyújtsa be (ez gyakorlat volt). 98

5 TMÁO IV. 190. 986 Bethlen János írja 1665. március 26-án a fejedelemnek (TMÁO VII. 460—1): küldjék vissza a török követet (a nagyvezér láthatólag nem veszi komolyan az asszony bekísértetését), s egyben a fejedelem Paskó útján mondjon köszönetet a nagyvezérnek engedékenységéért. Április 2-án (TMÁO VII. 462—3) viszont azzal sürgeti a 4000 tallér beküldését, hogy késedelem esetén a nagyvezér megsértődik, s akkor Erdély a nyugati határ ügyében is mindent elveszíthet. 987 Csak Béldi 1671. május 16-i censurája ismeretes (TMÁO V. 34—7). Személyi javaslatot tesz a bizottság erdélyi tagjaira (a korábban kijelöltek közül ti. Bassa Tamás meghalt, Haller Jánost más feladatok kötik le). Úgy látja, hogy rövid határidőt nem lehet adni e munkára, mert akkor Erdély biztosai nem tudnak felkészülni a bizonyításra, a moldvaiak pedig Radnától Havasalföldéig minden károst egybegyűjtötték Tatroshoz (kb. 2000-et) vagy írásos vallomást vettek ki tőlük. Ha Apafi általános rendezést ajánl, rendelkezzék a határszéli törvényhatóságok tisztjeinek, hogy cirkáltassák fel az 1657 óta történt határsérelmeket, s alapos relatoriákat készíttessenek róluk. Ha a fejedelem nem 10 Trócsányi 145