Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

akarná elvégeztetni e munkát, ajánlja fel Moldvának, hogy a csík-gyergyószéki határpanaszokat hajlandó biztosok által orvosoltatni. 988 Apafi (aki korábban assecuratoriát adott Serbannak ki nem adatásáról) 1672. július 6-án ír ki a tanácsuraknak a spátar ügyében (TML VI. 229—30). Két tanácsúri censura ismeretes: Bánffy Dénesé (július 8.; KJ: M) és Telekié (július 9.; TML VI. 231—2). Mindkettő utal a fejedelem által a boérnak adott assecuratoriára, s arra, hogy ennek következtében nem lehet kiadni; egyaránt azt javasolják: Apafi rejtse el egy időre. Bánffy még azzal is érvel, hogy Erdély soha nem adott ki ily személyt a töröknek (ami tévedés), s a dolgot nem a nagyvezér sürgeti, hanem a Havasalföldén újra trónra került Grigorie Ghica. 989 Az otthon maradt tanácsurak közül Rhédei Ferenc 1683. október 19-i censurája ismeretes (V: D XI. 198). Bár nem érdemelnék meg kérésük teljesítését — írja —, hisz fejedelmük „hamis", a boérok „tökélletlenek", a közrend, a tatárral együtt vonulva át Erdélyen, annál is több kárt tett, de a keresztyénség talán mégis ezt diktálná. 990 TM-gy. (Apafi Teleki. 1684. július 28.) 991 A követet előbb maga Apafi fogadta, majd Inczédi Mihályt küldte hozzá, hogy jobban kitudhassa követségét. Minthogy az felhatalmazást hozott magával a tárgyalásra, a fejedelem a tanács összehívása mellett döntött. 1684. október 14-én csak arról kérte Teleki javaslatát (TM-gy.), hogy mely napra essék a tanácsülés. Teleki a fejedelem október 20-i újabb rendeletéből (TM-gy.) kivehetően november 1-et ajánlotta. 992 TM-gy. (Apafi—Teleki M„ 1685. április 24.) "3 Uo. 994 Két tanácsúri censura ismeretes. Bánffy Dénesé (1668. november 21.; A-gy.) a tatár követküldést annak jeléül tekinti, hogy Apafi kegyben áll a portán. A viszonzásról az a véleménye, hogy nem árt a tatárok jóindulatát is megszerezni, ezt pedig csak ajándékkal lehet. Ezt a régi fejedelmek is küldtek, de nem adóképpen — a kán most se tarthatná annak. Haller János (ugyanaznap; TMÁO IV. 437—8) szigorúbb. Erdély virágjában Rákóczi György nem küldött a tatárhoz főembereket, ha kért is valamit — írja. Nem is kell oda nagy ajándék — csak ahogy a kán küldött. S a fejedelem panaszkodjék a magyarországi szomszédságtól elszenvedett sérelmeire is. így elkerülheti azt, hogy a levél minden részére válaszolnia kelljen. 995 TM-gy. Teleki 1687. március 18-i válaszában (TM-gy.) helyesli a készültség elrendelését, a hadfelkelést viszont a deputatio határozata nélkül nem javasolja, s egyébként is ellenzi („csak az szegénység pusztulna miattok", s a császáriaknak is ürügy lenne a támadásra). A teljes deputatiót egybehívatná — Apafi döntse el, hogy mikorra. Ugyanaznap epés levelet ír a fejedelmi udvarban tartózkodó uraknak (TM-gy.): „Ügy látom, elébb elveszünk, mintsem szokott természetünkből szokásban ment cselekedetünket megváltoztassuk." Az uralkodók mindig maguk mellett szokták tartani tanácsosaikat — vajon helyes-e az, hogy az ily rendkívül nehéz helyzetben sem a tanács, sem a deputatio nincs Apafi körül? „Sem töröknél sem németnél egész hitelünk nincs, mégis két három hétre adunk választ csak a magunk hazájában lévő dolgokra is." 996 TM-gy. 997 A brassai zendülés történetének alapvető forrásanyaga: EOE XIX. 435—70. 998 EOE XX. 91. 999 TM-gy. 1000 TM-gy, Az öreg, elbetegesedő Teleki 1689. december 31-i felterjesztésében (TM-gy.) sopánkodik: a hét ezred bejöveteléről nem volt szó, ő azt se tudja: melyik ezred hová menjen; a deputatiót hívatná egybe (bár úgy hiszi, hogy ez a tárgy az országgyűlésnek is elég munkát adna) — addig azonban tesz személyi javaslatokat; az instructio-adást a főbiztosra, Bethlen Elekre hárítja át. íooi TM-gy. 1002 L.: TM-gy. (Apafi—Teleki M„ 1690. április 4.)