Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

954 EOE XVIII. 444. 955 APO I. 144—6. 956 TM-gy. (Apafi—Teleki M., 1687. május 4.) Csak Teleki 1687. május 7-i censurája ismeretes (EOE XIX. 163), aki Székellyel is közölte Apafi rendeletét, véleménye tehát közös álláspontjuknak fogható fel. A fejedelem nem írhat mást a nagyvezérnek — javasolja —, mint azt, hogy az adót igyekezett megszerezni, s el is indítja, főkövete útján fogja jelezni, hogy miért nem tudta eddig küldeni; tegyen hűségnyilatkozatot is. 957 EOE XIX. 164—5. 958 MTAK 959 A portai főtolmácsok ilyen pénzelése állandó gyakorlat volt — nemcsak Erdélyé, hanem minden, a portával kapcsolatban álló országé. 960 TM-gy. (Apafi—Teleki, 1687. augusztus 28.; Teleki—Apafi, 1687. augusztus 29.) 961 A-gy. 962 A-gy. (Bánffy D.—Apafi, 1668. december 20.) 963 Uo. 964 TM-gy. Teleki ugyanaznap felel (A-gy.). Nem tudja — kezdi —, hogy Saponara levele bizalmi gesztus-e vagy más szándék szülte, de néha az ellenség is igazat ír — s kapcsolatot kell tartani velük. Ő • udvariassági levelet javasolna Saponarának, követ útján jószomszédságát ajánlaná, de azért bekéretné az ügyben a tanácsurak censuráit. 965 TM-gy. 966 KS-gy. 967 TM-gy. 968 TM-gy. (Apafi—Teleki M., 1686. szeptember 11.) 969 TML V. 358. 970 Csak Bethlen János 1672. július 13-i censurája ismeretes. (A-gy. 1677.) Ő azt javasolja, hogy a levelet (annak ellenére, hogy eljuttatása nem könnyű, mert a lengyel tábor szétzüllött, s a török—tatár hadak mélyen betörtek Lengyelországba, már Jaraszlón is túljárhatnak) el kellene küldeni, hogy úgy ne tűnjék: Apafi nem felel a lengyel rendeknek — de a levélvivő okosan járjon el, a körülmények szerint. 971 BJ: H II. 371—9; TML VI. 466. 972 Csak Béldi 1673. július 2-i censurája (A-gy.) ismeretes. Ő azt javasolja, hogy a fejedelem mutassa fel a lengyel követnek a nagyvezér levelének másolatát, és saját instructióját s levelét is, ezzel igazolandó, hogy ő nem mulasztotta el a közvetítést; ha nem születettje válasz, az nem rajta múlt. 973 Ez esetben Bánffy Dénes 1674. január 10-i censurája (KJ: M) ismert. Nem tartaná biztonságosnak, hogy Apafi feleljen a lengyel levelek érdemére (különösen írásban); emlékezteti rá, hogy a Sobieski (akkor még hetman) korábbi levelére adott válaszkor is hallhatott Gyulafehérvárott a tanácsban „elegh discursust." (A tanácsnak erről az üléséről ez az egyetlen nyom, datálás stb. nélkül.) Azt javasolja: adjanak a lengyeleknek szép szót, de csak általános kitételekkel. 974 itt is csak Bánffy Dénes censurája maradt fenn (1674. április 14.; A-gy.). Elég röviden intézi el a követséget: az „igen dure es keveljen" van, pedig akinek a szultán az ellensége, az ne keressen mást, elég dolga lesz vele. * 975 A-gy. (Apafi—Béldi, 1675. július 2.). A négy ismer.t censura közül Rhédei Ferencé (július 6.; TMÁO VII. 558—9) a szó szoros értelmében tanácstalan; csak azt jelzi, hogy nem ismeri a porta álláspontját Apafi legutóbbi ilyen megkereséséről, s a lengyel—török ügy állását sem. Haller Jánosé (ugyanaznap; TMÁO V. 342—3) annyival több ennél, hogy részletes tájékozódást javasol a lengyelek álláspontjáról: miért kívánják a békét, s meddig engednek a töröknek? Nagy Tamás (július 8.; TMÁO V. 344—5) egészében véve helyesli, hogy Apafi jó viszonyt tartson a lengyel királlyal, s a portán is támogassa ügyeit, de a portával való tárgyalást „talán nagyobb fundamentumon kellene még ennél elkezdeni". Különös módon az egyébként majd egy évtizede egyre rezerváltabb Bethlen János a leghatározottabb (július 8.; KJ: M). Szerinte a lengyel megkeresést nem lehet figyelmen kívül hagyni. A portán (a negy vezér tihájának) jelezni kell, hogy Apafi kész a közvetítésre, ha a török ezt jónak látja (ha nem, közölje a fejedelemmel). 976 Csak Bethlen Elek 1683. augusztus 25-i (EOE XVIII. 154—5) censurája maradt ránk. Ő azt javasolja, hogy a fejedelemasszony válaszoljon saját nevében (férje helytartója, s korábbi fejedelemasszonyok is folytattak saját nevükben diplomáciai levelezést), de ne érdemben (úgy írasson, mintha nem