Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

annak ismerete nélkül javasolja, hogy a Feketetón, Szentjóbon, a székelyhídi uradalmon túli területeket engedjék teljesen a töröknek, Erdély Meszesen túli része legyen két kard közt, a Meszesen belüli területekről viszont veszedelmesnek tartaná a falvanként.i alkut: a török így a defter szerint majd Besztercéig hódoltatna, igényt tartana a dési sóbányára s Gyalu városára. Általában kell hát megegyezni velük a Meszesen inneni területről. A váradiak készpénzköveteléseinek kielégítésére s megvesztegetésükre Bánffy Dénes elkobzott készpénzét fordítaná. Ha azonban a váradiaknak ez sem volna elég, egyesek bizonyára a fegyverhez nyúlást javasolnák. Ez nem segítene: a vitás területek is oda vesznének, s Apafi is magára vonná a török haragját. Már csak utóiratban tesz javaslatot arra: a dési aknát el kellene árasztani vízzel, akkor a török se kapna rajta. 942 Bethlen János március 19-én (KJ: M) újabb censurát terjeszt fel. Jónak látja szabadkozással kezdeni: előző felterjesztésekor nem tudott semmit Bánffy Dénes egyezményéről, arról se, hogy a török most mit követel, azért volt oly engedékeny. Most országgyűlésen számoltatná be a biztosokat a tárgyalásokról. Változatlanul fél azonban a váradiak „keménykedésétől"; újra javasolja: fordítsák Bánffy pénzét a velük való megegyezésre. A váradiak halogató taktikáját annakjeiéül veszi, hogy azok a szultán döntését várják a vitás területekről, s ezért (a sóbánya-berendezések Székre való átszállítása után) azonnal elárasztatná a dési sóbányát. 943 Csak Bethlen Farkas 1677. szeptember 30-i censurája ismeretes (EOE XVI. 398—9). Azt javasolja, hogy Sárosi János vigye be az adót, s a portán ekkor főkövetként tartózkodó Székely László adja be. 944 Bethlen Farkas és Gergely, Nemes János és Mikes Kelemen 1679. július 2-án együtt küld censurát (KJ: M). Igen veszélyesnek látják a helyzetet. Most lépjen fel a fejedelem —javasolják —, különben végromlás következhet Erdélyre. A kancellár mindjárt felterjeszti a nagyvezérnek küldendő levél fogalmazványát is. 945 RAKL: Tgy. Minthogy hír szerint Váradról feles janicsár s 1000 más tőrök indult ki — írja —, s más végvári tisztek is e szándékkal vannak Váradon, nagyobb hadat kellene adni Rhédei parancsnoksága alá, Somlyóba pedig sietve gyalogokat kellene küldeni, s szükség esetén muníciót is. Újból íratna a váradi pasának, de most a budai vezérnek is (mindkét levél fogalmazványát felterjeszti). 946 TM-gy.: Apafi—Teleki, 1680. július 17. (meghívó a tanácsülésre). 947 TM-gy.: Apafi—Teleki, 1681. január 3. (meghívó a tanácsülésre); TT 1902: 570. 948 Bethlen Elek és Gergely 1681. december 26-i, más vonatkozásban már ismertetett közös censurájukban (EOE XVII. 241—3) arról írnak: praktika lehet a gyermek II. Apafi Mihály megerősítésének halogatásában. Barcsai Mihály, keltezetlen véleménye (TMÁO VI. 197—9) szerint, azzal érvelne a portán, hogy a rendek s fejedelem azért kívánnák a fejedelemfi megerősítését, hogy ne legyenek bizonytalanságban, s hogy ezt a nagyvezér is megígérte. 949 Csak Nemes János 1683. február 9-i (TMÁO VI. 307) censurája ismeretes. Ő emlékezteti a fejedelmet: tudomása szerint a portai főkövetnek volt erről instructiója. Azt viszont nem tudja Nemes, hogy az mi választ kapott — de ha a váradi pasának portai rendelete van rá, hogy vegye meg a salétrompénzt, az megveszi; ha csak magától követeli, nem kellene ezt engedni erdélyi területen. 950 TM-gy.: Apafi—Teleki M., 1684. június 1. (meghívó a tanácsülésre). 951 A váradi pasa emberei kiszállnak a váltság felszedésére; erre Székely László (Rhédei utóda a kolozsvári főkapitányságban) jelentést tesz a fejedelemnek, Apafi s a tanács pedig úgy dönt: nem ellenzik annak felszedését, amit Bánffy Dénes főkapitánysága idején szoktak adni — azét azonban igen, ahová az utóbbi években felverték. Székely c szerint ír a pasának,az pedig (1684 nyarán vagyunk) enged; a kolozsvári főkapitány siet Apafi nevében köszönettel nyugtázni a gesztust. (A-gy.: Székely L.—Apafi, 1684. július 29.) 952 K.B-lt.: Apafi—Bethlen Gergely, 1685. június 14. (Apafi kivégeztetné a lányt is, a törököket is.) 9?í Apafi 1685. szeptember 3. (K.B-lt.) még csak azt írja Bethlen Gergelynek: a keresztyén hadak sikerei következtében számos teendő szüksége merülvén fel, adja javaslatát arról, hogy a fejedelmi tanácsot, a deputatiót vagy az országgyűlést kell-e egybehívni. Másnap Telekinek (TM-gy.) már határozottabban ír a szerdár üzenetéről, jelezve, hogy nem idegen a közvetítés mielőbbi megkezdésétől, de Teleki javaslatát várja. Teleki (szeptember 5.; EOE XVIII. 359—60) utal a közvetítés nehézségeire (a császáriak elbizakodottak, nem sietnek); a deputatio összehívását javasolja. Bethlen Gergely (ugyanaznap; EOE XVIII. 360—1) szintén a deputatiót, de inkább az országgyűlést hívatná egybe. A fejedelem szeptember 5-én mégis a tanácsülést hívja össze a hó 13-ára. (Uo.)