Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

695 Az akkor pályájának még kezdetén álló Teleki Mihály 1664. május elején Szatmárban jár, s onnan hozza Cob és Kászoni Márton (a császárnak a tárgyalásokra felhatalmazott biztosai) javaslatát, ill. követeléseit a Habsburg-birodalom és Erdély viszonya rendezésének módozataival kapcsolatban. Teleki május 20-án azt írja Kászoninak: átadta I. Lipót levelét a fejedelemnek, de „mivel az dolgok nagyok", egybe kell hívni a tanácsot. (TMLIII. 121.) A választ végül is nem a tanács, hanem az 1664. júniusi tábori országgyűlés adja meg Cobéknak. (EOE XIII. 57—8.) Teleki ezzel indul vissza Szatmárba. A gyűlés már befejeződött, amikor június 18-án kapucsi érkezik Apafihoz, a nagyvezér hadaihoz csatlakozást sürgető levelet hozva. A tanács erre úgy dönt, hogy Teleki folytassa útját Szatmárba, s „ott kinn" instructiója szerint adja elő, hogy Apafi az erőszaknak kénytelen engedni. A tanács egyben arra utasítja Telekit, hogy az javasolja Cobnak: az mielőbb bocsásson ki néhány fenyegető pátenst, eltanácsolva benne Apafit s Erdélyt a török melletti hadba szállásról — s gondoskodjék afról is, hogy ezekből hódolt emberek kezébe is jusson, azok pedig vigyék be Váradra. Mindezt persze óvatosan intézze a szatmári parancsnok, hogy a török meg ne sejtse a cselt. (TML III. 145.) 696 Az 1664. novemberi országgyűlésen vita folyik arról, hogy a székelyhídi ágyúkat és muníciót Nagykárolyba kellene menteni. A kérdés megoldásának módját Apafira és a tanácsra bízzák. (EOE XIII. 359.) 697 EOE XIV. 124. 698 Az ügyben csak Bethlen János 1666. március 14-i censurája ismeretes. A kancellár (akinek Apafi megküldte a Balassa „rendeletlen úton" való fejedelemségkereséséről hírt adó, talán a nádortól vagy környezetéből származó levelet) maga sem véli komolynak az ügyet. A levél kelte szerint — írja — a dolog egy hónappal korábbi, de ha az ügy annyira sietős volt, miért késett ennyit az értesítés? Egy hónap alatt a dolog eldőlhetett. Szerinte a levéllel csak Balassa ellen kívánják hangolni Apafit, vagy álláspontját akarják kitudni ily esetekre. Azt javasolja: meg kell köszönni a levelet, s szánakozni kell azon, hogy a magyar nemzetnek nem elég az idegen fegyver pusztítása, hanem maga közt is egyenetlen. S oda kell konkludálni: a fejedelem azt látná jobbnak, ha Balassa dolga „kicsinykelt csendesitetnek le", mintsem hogy nagyobb baj váljék belőle. (A-gy. 1666.) 699 Bánffy Dénes 1667. március 31-én felterjeszti Apafinak a Zólyomiról vett híreket, jelezve, hogy Váradon kémeket tart, s azt is javasolva, hogy amennyiben a menekültet továbbvitték Váradról, a fejedelem Lippára s Temesvárra küldjön kémkedni utána. Egyben szükségesnek tartaná a tanács egybehívását. (A-gy. 1667.) Apafi legkésőbb április 2-án össze is hívja az urakat. (TML IV. 66.) 700 A-gy. 1667. (Apafi.) 701 Teleki Mihály azt írja 1667. április 15-én a kővári alkapitánynak, Katona Mihálynak, hogy a fejedelem „az tanácsurak tetszéséből is" küldi Kővárba rabul Szilvási Bálintot, Erdély utolsó évtizedeinek neves török diplomatáját. (TML IV. 84.) 702 A-gy. 1667. 703 Bethlen János 1667. május 25-i censurájában egy sor ilyen kérdésre reagál. Rhédeinek a sóharmincadot illető kérését (nem lévén nagy dolog) ne utasítsa el Apafi —javasolja. Feltételesen azt is meg lehetne engedni, hogy az ország huszti őrsége Rhédeinek is hites legyen; arra viszont vigyázni kell, hogy Rhédeinek magának soha ne legyen annyi embere a várban, amennyivel az ország őrsége ne bírhasson. A vár élelemmel való ellátását elsősorban Máramarosból oldatná meg (keménykezű embert küldetve élésszedésre), de Erdélyből is küldetne. (KS-gy.) Másnapi újabb véleményében csak hivatkozik a 25-i felterjesztésében elmondottakra, de javasolja az egész tanács állásfoglalásának kikérését is, hogy senki ne panaszkodhassék: nem tudott a dologról. (A-gy. 1667.) A fejedelem május 28-án kikéri a tanács véleményét a huszti kapitányság, Rhédei máramarosi főispánsága, a Husztra küldött gyalogok, a kapitány és a porkolábok fizetése, a muníció s végül magánszemélyeknek a várban letett értékei kérdésében. A két ismert censura közül Bánffy Dénesé kissé kurta; ő — írja június 2-án — mindarról, amiről a fejedelem kérdezi, már korábban beküldte véleményét, most csak annyit tehet hozzá: ha Apafi s Erdély kezéhez veszi Husztot, tartsa megfelelő gondviselésben (haszna ugyan kevés, de elvesztése nagy kár volna), e gondviselés pedig Erdélyből, Máramaros nélkül nem lehet, a megye viszont félvállról veszi őket, ha a kapitánynak nem adnak teljhatalmat a vár ügyeiben. (A-gy. 1667.) Haller János június 3-án pontról pontra, hosszasan felel a fejedelem kérdéseire: ő kezdettől nem helyeselte Chernél Pál huszti alkapitányságát, Rhédeit nem kellene háborgatni főispáni tisztében [NB: ez a kérdés akkorra már eldőlt, az öreg tartományúr feltehetően a vár megszállása körüli izgalmakba halt bele 1667. június 1-én]; az ország Husztban lévő gyalogjai fizetését nem hárítaná a rendekre, ehelyett inkább Máramaros