Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

617 1638. június 20-án, a portai ügyvivő jelentését tanulmányozva, írja Rákóczinak: bizonyos, hogy Lupu mindenütt ártani kíván annak s Matei Basarabnak. (Gyfv: Ly 6: Kassai 1. iratai.) Augusztus 9-i újabb censurájából derül ki, hogy mi volt ez az ártó szándék: a moldvai fejedelem hamis híreket terjesztett ellenfeleiről. A kajmakám azonban nem adott hitelt ezeknek, s közölte Rákóczival őket. (Uo.) 618 Talán észretér — írja Kassai 1638. augusztus 28-án —, látva praktikái sikertelenségét, s legalább ideiglenesen megegyezik Rákóczival. (Uo.) 619 EOE X. 37. 620 Feljegyzés a tanácsülésről: K.B.-lt. 621 A betegeskedő Kassai 1639. június 20-i censurájában azt emeli ki a Matei Basarab által Rákóczinak küldött hírekből: az Óznál gyülekező tatárság helyben áll (míg más tatár csapatok Lengyelországot rabolják). (Gyfv: Ly 6: Kassai I. iratai.) Miután azonban Vasile Lupu rövidesen teljesen ellentétes híreket közöl Rákóczival a tatárokról, Kassai június 29-i újabb véleményében várakozást ajánl, míg kiderül: kinek van igaza. (Uo.) 622 A második követjárásra 1639 szeptember végén kerül sor. 623 Gyfv: Ly 6: Kassai I. iratai. 614 A fejedelem 1639. szeptember 18-án közli a törvényhatóságokkal Kornis haddal kiküldését. (Hurm. XV/2. 1058X 625 Kassai 1639. november 13-i censurájában még hitetlenkedik. Rákóczi korábban is tapasztalhatta — írja —, hogy a bukaresti híreknek nem kell azonnal hitelt adni. Azért mérlegeli is a veszélyt. Rákóczi számára szerinte az a kérdés, hogy amennyiben a szultán másnak adta Matei-Vodá fejedelemségét, a porta ellen adjon-e neki segélyt? Ezt a kérdést csak a rendek dönthetik el. Ha a tanács és a rendek úgy határoznak, hogy meg kell segíteni Mateit, csak Vasile Lupu ellen elég a székelység s Rákóczi mezei hada meg maga Matei Basarab. Higgadt várakozást javasol (a fejedelem ne szakítsa meg utazását Dés felé), vigyázást s némi biztatást Mateinek. (TMÁO III. 403.) November 15-én azonban megkapja Rákóczi újabb rendeletét, a székely tisztek jelentéseivel Lupu kiindulásáról. „Ez immár nemcsak bukaresti hír." Súlyosnak látja a helyzetet: Lupu a kajmakám biztatására szánhatta el magát a támadásra, s így az isteni gondviselés műve, hogy megelőzte Rákóczi Matei-Vodá-nak küldött segítségét. Ha kiindulása a hír szerint történt, késő érdemi segélyt adni Mateinek, a székelyekkel csak a havasokon kell vigyáztatni, közben tisztjeik saját nevükben intsék békességre Luput. Ha Matei Erdélybe menekül, a székelység meg Rákóczi fizetett hadai kell hogy várják. Kassai még azzal a lehetőséggel is számol, hogy a porta Lupunak adta a havasalföldi fejedelemséget, s akkor nincs mit tenni, ill. azzal a másikkal, hogy a győztes Luput lengyel szövetségben kell kiverni, még a télen, a két román fejedelemségből. (TMÁO. III. 43—5.) Jeleztük már: Rákóczi mégis a segélyhad azonnali kiindítása mellett dönt, Matei azonban végül is maga veri tönkre ellenfelét. 626 Két censura ismeretes, Kassaié és Kornis Zsigmondé. Kassai némi kétkedéssel fogadja a követ híreit, s nem rokonszenves neki, hogy az Erdély azonnali állásfoglalását sürgeti. Rákóczi ne siessen ezzel, míg nincs biztos híre a dologról. Ha a szultán Aszak felé megy, s Mateit is odarendeli hadával, az pedig ajándékkal nem válthatja meg magát, akkor vagy menjen el (ez a havasalföldi fejedelmek általános gyakorlata), vagy legalább hadát küldje. Ha Rákóczi egyiket se tartaná jónak, akkor Matei számára csak a közt lehet választás, hogy készüljön a török ellen, Rákóczi segítségével, vagy meneküljön. Ha azonban a török nem Északra indul, hanem Magyarországra vagy Havasalföldre s Erdélyre, akkor „más deliberatio és declaratio kévántatik". Az ügy mindenképpen az országgyűlésre tartozik — írja, s emlékezteti rá a fejedelmet: egy korábbi országgyűlés sem vállalta azt, hogy Mateinek a szultán ellen adjon közvetlen segélyt. A lengyelektől nem várna semmit. (V: D X. 86. — 1641. március 12.) Kornis eléggé tartózkodóan ír március 18-án. A híreket ő is kétkedéssel fogadja; a Havasalföldével való szerződést meg kell tartani — írja —, az volna azonban a helyes, ha Matei Basarab és boérjai a Szent György-napi országgyűléskor Rákóczihoz s a rendekhez fordulnának eziránt; arról akkor bizonnyal igaz választ adnának. Őt Rákóczi egy további kérdésben is megkérdezi, ill. megkérdezteti. Matei ti. — Rákóczi korábbi javaslatára — meg akarta venni a tasnádi uradalmat (román fejedelmek régi gyakorlata szerint birtokot igyekezvén szerezni Erdélyben, ez esetben épp az északnyugati határszélen, ahonnan kiadatási követelés esetén egy órán belül a királyi Magyarországon lehet), Rákóczi azonban most azt jelezte a követnek, hogy a jószág per alatt van, s Kornishoz igazította bővebb tájékozódás végett. Kornis megnyugtatta a követet: a perbeli alku csak pénz kérdése, s aztán Matei a birtokot megszerző Horváth fiakkal is megalkudhat. (RAKL: Tgy.)