Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

468 EOE XII. 161, 171—2, 450, 452—3, 516—7; KJ: M (Barcsai Ákos—Ugrón, 1659. június 13.). 469 EOE XII. 394, 452. 470 FF 238—9. 1562-ben nótába esik, de kegyelmet kap. 471 1608. január: G: KO IV. 30; 1610. szeptember: EOE VI. 186. 472 1 593: Szk. IV. 460, TT 1889: 33; 1594: BU 286. 1594 augusztusában Kendyékkel együtt elfogják, fogságában megmérgezi magát: Sz 1887: 521. 473 Sz 1887: 520—1; BU 286. 474 1 610: EOE VI. 186; 1611: TT 1880: 329—30; 1614: TT 1888: 215—7. 475 1678. február 21-től (EOE XVI. 443). 1680 júniusában már Georg Armbrusten találjuk a szebeni királybíróságban s egyben a tanácsuraságban. 476 A Bethlen Gábor és Brandenbrugi Katalin alatt és I. Rákóczi György uralma elején szerepet játszó Zólyomi Dávid fia; apja 1633-tól haláláig tartó rabsága miatt ő is a gyanú állandó légkörében nő fel. Az 1658. januári országgyűlés választja tanácsúrrá (EOE XIII. 557). Barcsai-pártiságáért II. Rákóczi György elfogatja, annak végső bukása után szabadul, Kemény János ismét őrizetében tartja, de még Apafi is ráteszi a kezét. Legutolsó kiszabadulása után tanácsúri állása annyira bizonytalan, hogy 1665. május 11-én maga látja jónak kérdést intézni I. Apafi Mihályhoz: a fejedelmi tanácsba számítja-e? (KSgy.: Zólyomi M.—Apafi.) 1667 tavaszán a törökhöz szökik; állandó, de elég ártalmatlan trónkövetelőként él a portán még az 1680-as évek közepén is. 477 Lázár szerint is csak Barcsai alatt (Sz 1889: 35—6). 478 EOE I. 85. 479 EOE I. 238. 480 Uo., ill. EOE V. 440. 481 EOE I. 85. 482 V: D X. 29; EOE X. 180. 483 Az 1664 és 1690 közti korban a tanácsuraknak általában kinevezése és elhalálozása pontos dátumát ismerjük. Az e korban a tanácsban történt erőszakos változások (nota és az elítélt kivégeztetése, vagy külföldre szökés és az ezt követő nota) száma kb. megfelel az 1540 és 1690 közti, az 1551 és 1556 közti 5 év leszámításával, 145 év átlagának. Nos, az 1664 és 1690 közti 26 évből 35 tanácsurat ismerünk; ez a 145 évre átszámítva csak 195-öt tenne ki. 484 A tanácsurak egy részénél (különösen a korszak első évtizedeiben) nem volt tisztázható, hogy viseltek-e ilyen rangot vagy sem; per analogiam arra következtethetünk, hogy ez akkor is általános volt. 485 Az általános gyakorlat volt, hogy a tanácsuraknak csak egy része tartózkodott a fejedelem mellett (még válságos időszakokban is). L. erre: EOE XI. 333—4; TT 1907: 36—7. A 16. század vége felé már gyakorlat az, hogy a tanácsülésen részt venni nem tudó tanácsurak írásban terjesztik be véleményüket (EOE III. 393). 486 Egészen sürgős esetekben az is megtörtént, hogy csak a fejedelem pillanatnyi tartózkodási helyéhez közelebb lakó tanácsurak censuráját kérték be. Ennek a gyakorlatnak is lett a következménye az, hogy az Apafi-korban a befolyásosabb vagy arra lörö tanácsurak a fejedelem változó székhelyéhez közeLigyekeznek birtokokat szerezni, ahol a fejedelem lovas legénye akár egyórai nyargalással elérte őket — de annak a körülménynek is, hogy a tanácsurak ugyanakkor nem szívesen tették ki magukat a szelíd, de indulatkitörésekre hajlamos fejedelem szeszélyeinek. 487 EOE I. 176. 488 EOE II. 60. 489 EOE III. 171—5. 490 Hurm. II/1. 237—8. 491 EOE I. 174—5. 492 EOE I. 169. 493 EOE II. 77. 494 EOE II. 451—3. 495 EOE II. 484. 496 Hurm. XII. 116—7. 497 Szk. II. 230. 498 Szk. III. 239. 499 SzO II. 249—51.