A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

IV. Operatív szervek. Számvitel

A hivatal legfontosabb feladata a birtokos utasításainak továbbítása volt, ebből a célból szoros írásbeli és szóbeli kapcsolatban állott a birtokkormányzat egyéb központi, illetve kerületi szerveivel. Vezetője a birtokos bizalmi embere, aki parancsait maradéktalanul végrehajtotta. Legfontosabb feladata a személyzeti igazgatás: közreműködésével történt a legfőbb központi tisztviselők kinevezése. A régensi hivatal továbbította a birtokoshoz a fontosabb jelentéseket, éves mérlegeket, gazdasági terveket. Tevékenységét utasítás nem szabályozta, a gyakorlat alakította ki. A hivatal vezetője a régens, mellette voltak a központi (hercegi, prímási, grófi stb.) titkárok. Velük közösen vitatta meg a beérkezett iratokat; kialakult véleményükről a birtokost tájékoztatták. Hercegi titkárok természetesen már a régensi hivatal felállítása előtt is működtek, mint pl. az Esterházayaknál 1732-től Harsányi János, 1763-tól Jezerniczky Károly.

4 Gróf Károlyi József 1793-ban állította fel a titoknoki hivatalt, ami a család legfőbb központi hivatala lett. Hatásköre kiterjedt a személyi ügyeken kívül a kerületi szervek jelentéseire, az uradalmakból beérkezett panaszokra, kérelmekre, az uradalmi ügyészek jelentéseire. A hivatal 1793-ban már 1404, a következő évben 1795 ügyet intézett el.

s Az igazgatóság, kormányzóság (Güterdirektion, Güterverwaltung) a birtokigazgatás több uradalmat vagy birtokkerületet kormányzó, átfogó egyedi szerve. Foglalkozott az alárendelt szervek összes ügyével, felügyelte a kerületi és uradalmi tiszteket. A legtöbb nagybirtokon — nem lévén régensi, titoknoki stb. hivatal — a kormányzat legfőbb szerve volt. Élén igazgató állott, tagjai a főtisztek — a főszámvevő, a főszámtartó, a levéltáros stb. — közül kerültek ki, de rendszerint kisegítőként jegyzők, írnokok — esetleg gyakornokok — voltak beosztva. Az igazgatóság tagjai - igazgató tanácsi ülésként — testületi jellegű döntéseket is hozhattak. Ugyanezek a főtisztek alkották a központi tisztiszéket, amely így az igazgatósággal párhuzamosan működött. Egyes nagybirtokon az igazgatóság megalakulását megelőzte a praefectura létrejötte. így pl. a tatai Eszterházy uradalomban 1748-ban,

6 az esztergomi prímási nagybirtokon 1776-ban

7 tűnt fel a praefectusi hivatal, hogy helyét néhány évvel később az igazgatóságnak adja át. A Batthyány család levéltáráról készült repertórium a központi igazgatóság kezdő évszámát 1530-ban adja meg.

8 Ez az évszám azonban nem a központi igazgatóságnak — mint hivatalnak — a megalakulását, hanem az első igazgatási tárgykörű iratokat jelzi. A birtokkormányzat fejlődéséről szóló fejezetben láttuk, hogy az uradalmak, köztük a Batthyány birtokok is, átmentek egy, a központi igazgatási szervek megalakulását megelőző korszakon, amikor a több uradalom közül egy kiemelkedő — rendszerint tiszttartója, udvarbírája útján — gyakorolt felügyeletet a többi felett. A központ a korábbi Németújvár—Rohonc—Szalonakról a XVIII. század közepére Körmendre tevődött át, itt jött létre az 1750-es évek végén (1757 és 1760 között) a központi igazgatóság. Ez látta el az összes magyarországi birtokok igazgatását, felügyeletét: utasította az uradalmak vezetőit, értékelte jelentéseiket, a számvevőség és a főpénztár útján ellen4 Bakács 1956. 203-204., 207. 5 P. 407. Titoknoki hivatal. 6 Bakács 1964. 70., 154. 7 Arch. saec. Jur. Titulus 39. Prot. 1776. 8 Zimányi 1962/A. 80.