A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

X. A nagybirtokkormányzat jellemzése

sági-bizottság. Időben a legkésőbbi a gróf Széchényi Ferenc által felállított nagycenki bizottság. Az Esterházyak bizottsága 1794-ben helyét a régensi hivatalnak, a nagykárolyi bizottság 1786-ban a praefectusi hivatalnak, a nagycenki bizottság 1816-ban az igazgatóságnak adta át. A bizottságnak a főszámvevő, a főszámtartó, a jogügyigazgató, a főügyész és a levéltárnok volt tagja. Az ülésre meghívhatták a birtokkerületek felügyelőit, ha jelentéseik voltak napirenden. A napirend a birtokos utasításainak, leveleinek ismertetéséből, a tiszttartók, a felügyelők és más tisztek jelentéseinek felülvizsgálatából, pénzutalványozásokból és kérelmek, panaszok elbírálásából állott. A gazdasági bizottság hatásköre a központi tisztiszékéhez hasonló. Mégis az különböztette meg, hogy nagyobb hangsúllyal foglalkozott irányítási feladatokkal, amelyek már az igazgatóság, az igazgató tanács felé mutattak. Az igazgatóságok létrejöttével a testületi vezetés szerepe nem csökkent. Párhuzamosan működött egyrészt a központi tisztiszék és az igazgatóság, illetve ez utóbbi irányítása — egyes uradalmakban — egy testületi szerv, az igazgató tanács kezében volt. Az ügyintézés egyre jobban növekvő méretei a XVIII. század ötvenes éveitől kezdve szükségessé tették újabb birtokkormányzati szervek, hivatalok létrehozását. Ezek a szervek egyediek voltak, mivel a hatáskört egy személy, a felelős vezető gyakorolta. Hivataloknak azért nevezem, mivel ügyintézési és ügyviteli tevékenységet fejtettek ki, több személyből álló kollektívát alkottak, melynek tagjai az igazgatást hivatásszerűen gyakorolták, a működésükhöz szükséges fedezetet az uradalmak bevételeiből biztosították, szervező tevékenységet fejtettek ki és élükön felelős vezető állott. A birtokirányító tevékenység legcélszerűbb formája — mint az államigazgatásban is— a hivatal volt, ez biztosította leggazdaságosabban a legnagyobb eredményt. A birtokkormányzati tevékenységet kifejtő hivatalokat — a hierarchiában elfoglalt helyük alapján — három csoportra — központi, kerületi és uradalmi — osztom. Központi a régensi, titoknoki hivatal, a praefectura, a jószágigazgatóság, -kormányzóság, az ügyészség, a kancellária, a számvevőség, a pénztár és a levéltár. Kerületi hivatal a felügyelőség, a számvevőség, pénztár. Uradalmi maga az „uradalmi hivatal", a tiszttartóság (tisztség), a kasznári hivatal (kasznárság), a pénztár, erdőhivatal, pincemesteri hivatal, építészeti hivatal stb. A birtokkormányzat legmagasabb szintű egyedi szerve a régensi (titoknoki) hivatal. Megjelenését a XVIII. század végétől számítom, amikor három nagybirtokon csaknem egyidó'ben jött létre: a herceg Esterházyn (1794), az esztergomi prímásin (1798) és a Károlyin (1806). A hivatal legfontosabb feladata a birtokos utasításainak továbbítása, a főtisztek személyzeti igazgatása volt. Az igazgatóság, kormányzóság a birtokigazgatás több uradalmat vagy birtokkerületet átfogó, kormányzó egyedi szerve. Foglalkozott az alárendelt szervek összes ügyével, felügyelte a kerületi és az uradalmi tiszteket. A legtöbb nagybirtokon — nem lévén régensi, titoknoki hivatal - a kormányzat legfőbb szerve. Élén az igazgató állott, tagjai a főtisztek közül kerültek ki, kisegítőként jegyzők, írnokok, esetleg gyakornokok voltak beosztva. Az igazgatóságok a XVIII. század közepétől kezdve jöttek létre. A legismertebb a keszthelyi Directio, melynek élére Festetics György 1792-ben Nagyváthy Jánost hívta meg jószágkormányzónak. Ezzel egyidőben jelent meg a birtokkormányzatban a jogügyigazgatóság és az ügyészi hivatal. Feladatuk volt az uradalmak által kezdeményezett vagy az ellenük folyó perek vitelének felügyelete. Az Esterházy hercegi hitbizományon az 1770 es évektől, a Károlyiaknál 1793-tól, a Festeticseknél 1819-től működött jogügyigazgatóság.