A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

X. A nagybirtokkormányzat jellemzése

családtag kötelezően tagja volt. Az üléseken a családtagokon kívül jelen lehettek uradalmi kormányzók, képviselők, ügyészek stb. A gyakran több napig tartó családülések időpontja a legtöbb családnál előre meg volt határozva. Napirendjük igen változatos volt. Az ülés feje az elnök, akit seniornak, idősb atyafinak is neveztek. Fontos funkció a családi jogügyigazgató, akit rendszerint a családtagok közül az ülés választott. Azokban a családokban, ahol közös - fel nem osztott — javak is voltak, találkozunk a közös javak kormányzójával. A családülés hatásköre igen sokrétű. Kiterjedt az ingatlan vagyonra (közös javak, jövedelmek elidegenítése, zálogosítása, visszaváltása, összeírása, számadása, felosztása, igazgatása), a regálékra (kocsmáitatás, húsmérés, mészégetés, bányászat, vásárok, taksák, rév, regálék megváltása),mindezek bérletére, úrbéri (tized, kilenced, taksák, állattenyésztés, legeltetés, erdő, makkoltatás, földfoglalási, megváltási ügyek) és egyházi, kegyúri ügyekre. De felügyelt a családülés a falusi önkormányzatra, a bíróválasztásra, a hadiadó beszedésére, különböző engedélyek kiadására és céhügyekre. Hatásköre volt a közös családi pénzvagyon kezelése, alapítványok létesítése, a közös költségek utalványozása, a közös tisztviselők alkalmazása, fizetése, a családi perek vitelének felügyelete, az úriszék ellenőrzése, az onnan fellebbvitt ügyek eldöntése, a családi levéltár kezelése. Hatáskörét — magánigazgatási szervről lévén szó — a jogszabályok sohasem szabályozták. A kései feudális kori nagybirtok kormányzatának gerincét az uradalmi tisztek — felügyelő, tiszttartó, számvevő, számtartó, kasznár, sáfár, levéltárnok stb. — testülete, a tisztiszék alkotta. E testület működése nemcsak az általam vizsgált korszakot, hanem a nagybirtok történetének egész 1945-ig tartó periódusát átfogja. Annak ellenére, hogy a kései feudális nagybirtok történetének egyik jelentős intézményéről van szó, az irodalomban jóformán ismeretlen. A tisztiszék a birtokszervezetben elfoglalt helye szerint lehetett központi, kerületi és uradalmi. Abban az esetben, ha a nagybirtok kerületekre oszlott, az uradalmiak a kerületi, ezek a központi tisztiszéknek voltak alárendelve. Funkciója szerint a tisztiszék lehetett gazdasági, közigazgatási, törvényes (bíráskodási), eensurális, dézsma és „elegyes". A tisztiszék gyakran - egyes birtokokon hetente — ülésezett. Elnöke a birtokos bizalmi embere, valamelyik főtiszt. Maga a birtokos csak ritkán jelent meg az üléseken, működését sem szabályozta. Követelmény volt azonban a központ, kerület vagy az uradalom eredményes vezetése. A tisztiszék hatásköre kiterjedt a birtokgazdálkodásra, jogszolgáltatásra és bizonyos közigazgatási feladatokra. Legfontosabb feladata mégis a nagybirtok megszervezése volt. A szék tartotta nyilván a mezőgazdasági munkát, szervezte az ahhoz szükséges munkaerőt, felügyelt az úrbéri szolgáltatások teljesítésére. Mint ilyen a legközvetlenebb kapcsolatban állott a jobbágysággal, annak helyzetét nagymértékben befolyásolta. A XVIII. század közepétől — nyilvánvalóan a kormányhatóságoknál is egyre inkább érvényre jutó bizottsági ügyintézés hatására - több nagybirtokon uradalmi gazdasági bizottság alakult. Ez a birtokkormányzat fejlődésében átmeneti szerv a központi tisztiszék és a jószágigazgatóság, -kormányzóság vagy a régensi hivatal között. A tisztiszéktől abban különbözött, hogy a birtokos alapítólevéllel hozta létre, meghatározott működési szabályzat szerint dolgozott, élén a birtokos teljhatalmú megbízottjával, akinek hatásköre a későbbi igazgatóétól nem sokban különbözött. Gazdasági bizottság működéséről herceg Esterházy, Károlyi, Széchenyi, Csáky, az esztergomi prímás és a piarista kusztódiátus birtokain maradtak fenn adatok. Időrendben az első gazdasági bizottságot 1743-ban Esterházy Pál Antal herceg hozta létre. Ezt követte 1759-ben a gróf Károlyi Antal által létesített nagykárolyi gazda-