A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

X. A nagybirtokkormányzat jellemzése

,X. A NAGYBIRTOKKORMÁNYZAT JELLEMZÉSE Minden nagyobb méretben végzett társadalmi vagy közösségi munkának szüksége van igazgatásra, amely betölti a termelőszervezet mozgásából fakadó általános funkciókat. Az igazgatás része a termelési viszonyok alapján emelkedő jogi és politikai felépítménynek. A birtokkormányzat osztályviszonyokat fejezett ki, amelyek között a feudális uralkodó osztály hatalmát realizálhatta. A kormányzat a közvetlen elnyomást szolgálta, a társadalmi osztályelnyomás közvetítője volt, amelynek funkcionálását az állami közhatalom biztosította. Hatáskörébe nemcsak a birtokgazdálkodás, hanem bizonyos közigazgatási funkciók és a jogszolgáltatás tartozott. A birtokkormányzat létrehozásának célja az eredményes gazdálkodás, a szervezet zavartalan működésének biztosítása. Ezt a célt a kormányzat kétségtelenül elérte. A cél megvalósítására a kormányzat — amely a magántulajdonon alapuló magánigazgatás formációjába tartozik — igazgatási szervezetet hozott létre, amely funkcióinak és tevékenységének megfelelő belső struktúrával rendelkezett. A nagybirtok szervezési és igazgatási rendszere a legbonyolultabb jelenségek közé tartozik. A birtokkormányzatot a legnagyobb részben a tulajdonos és a birtokot (birtokokat) vezető szervek irányítása mellett működő testületei (tisztiszék, gazdasági bizottság stb.) végezték. A nem egyéni tulajdonban, hanem egy nemzetséghez tartozó birtokoknál döntő szerepe volt a magánigazgatás egyik különleges fajtájának, a családi igazgatásnak (családülés) is. Magyarországon a nagybirtoka XVIII. században jutott el kormányzati-irányítási rendszerének létrehozásáig. A kor a nagybirtok megerősödésének ideje: ebben kétségtelenül szerepük volt a szervezeti elemeknek is. A folyamat kezdete a XVIII. század első évtizedeire, záróévszáma 1848-ra esik. A nagybirtok — a fenti célok megvalósítására — már Mohács előtt kialakította igazgatását és szervezetét, amelynek akkor az uradalom és a falvak irányításán kívül az adószedés és az igazságszolgáltatás is feladata volt. A tartományi nagyságú birtokok központja a vár, élén a várnaggyal, várkapitánnyal. Neki volt alárendelve a fegyvereseket vezető tiszt, az udvarbíró, a sáfár, a számvevő, a deák és a kulcsár. A birtokszervezet fejlődése csak a török által meg nem szállt területeken volt töretlen. A nagybirtokosok e területekre szorulva irányították uradalmaikat, itt jöttek létre azok a szervezeti és igazgatási formák, amelyek korszakunk elején a többi uradalomnak is példaképévé váltak. A meglehetősen szétszórtan fekvő uradalmak megszervezése nagy feladatot jelentett. Ez magyarázza azt, hogy a földrajzi elv igen erősen érvényesült. Az uradalmi határok sohasem követték a közigazgatásiakat, az Esterházy, Batthyány, Széchenyi birtokok kerületi vagy tartományi határai inkább a földrajzi adottságokhoz, mint a megyehatárokhoz igazodtak. A XVIII. század eleje új időszak a magyar mezőgazdaság és a nagybirtok történetében, amely megteremtette a gazdasága és jövedelmei iránt érdeklődő nagybirtokost és a