A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

IX. Kitekintés a birtokkormányzat további fejlődésére

Egyedül a tatai uradalomban találkozunk az 1850-es években erdei kártevésért szedett büntetéspénzekkel. 1856 februárjában az alvadász jelentette a tisztiszéknek, hogy az uradalom konvenciós földjén a fenyőfői lakosok kocsival átjártak, vetésében tetemes kárt okoztak. Az erdőmérnök megintette a fenyőfőieket, hogy a kártételtől — büntetés terhe mellett — tartózkodjanak. 1858-ban a szentiványi bíró a község és a mesterek kútjához az uradalmi erdőben engedély nélkül két darab kútgémet vágott. Ezért rá a tatai tisztiszék 19 Pft büntetést szabott ki. A bíró arra hivatkozott, hogy nem orozva, hanem az engedély reményében tette. A tisztiszék állásfoglalása: „Nem lehet helyt adni semmi szín alatt sem a kérésnek, mert akkor minden kártevő ezzel a mentséggel jönne és az uradalmi erdők vég pusztulásba jutnának. Ha a 19 Pft-ot befizeti az uradalmi pénztárba, nem indítunk ellene bűnvádi eljárást — személye iránti tekintetből." 1858-ban az istvándi ispánságban összesen 144 Pft büntetést szedtek be erdei kártételekért. Az ispán kétharmadrészt kapott belőle.

31 Mint fentebb láttuk, egyes uradalmi haszonvételek 1853 után is megmaradtak.

32 1855-ben a tatai tisztiszék pl. évi 100 Pft-ért adott — hároméves szerződéssel — a kocsi boltosnak pálinkamérési engedélyt. A határozatot a száki kasznár tudatta vele.

33 Ugyanebben az évben Protta Sámuel pálinkaházbérlő a pápai uradalmi pincéből egy nagyobb hordó pálinkát kért kölcsön. A pincemester — a csákvári tisztiszék utasítására — kiadta neki aló akó 28 fokos pálinkát. A legközelebbi égetésből ugyanennyi 29 fokosat kellett visszaadnia. Az 1855. októberi ülés napirendjén szerepelt az uzsai malom zúgójának javítása és az istvándi kocsma kályháinak kicserélése.

34 1863-ban a nádaljai ispán — a körmendi tisztiszék rendeletére — figyelmeztette a helybeli és a sároslaki molnárokat, hogy „legyenek készen a zsoldgabona beszolgáltatására, mivel arra tiszti végzés folytán szükség van". A gabona felosztásáról a számtartó készített tervezetet. Az aratóknak a körmendi magtárból adtak kölcsön gabonát.

35 1 8 68-ban a tatai tisztiszék arról szerzett tudomást, hogy a szári kocsmáros a neki engedélyezett pálinkamérést bérbe adta. A bérlőt a járástiszt intette meg. 1884 júliusában a tisztiszék a helybeli kocsma- és mészárszékbérlők panaszával foglalkozott. A majorbérlő ugyanis nem engedte állataikat az övéivel közösen legeltetni. A tisztiszék szerint „a majorbérlő nem kötelezhető, hogy a többi bérlő állatait tartsa".

36 Lényegesen kisebb jelentőséget nyertek e korszakban a kegyúri ügyek. A kovácstanyai volt jobbágyok pl. 1855-ben tűzifát kértek a csákvári tisztiszéktől a plébános és a tanító részére. Az ülés „minden következtetés nélkül, az eddigi mód szerint" adatta ki nekik a fát. A tanítólakás javíttatását azonban már alaposan mérlegelték. A csákvári plébános kérte, hogy az addig a jegyző által használt 10 pozsonyi mérő szántót és rétet — az uradalmi jog elismerése mellett — a tanító kapja meg. Az ülés mérlegelte, hogy a földek nem olyan helyen vannak-e, ahol maga az uradalom is használhatná azokat.

37 A tatai tisztiszék megtagadta a Kecskéd község határában levő, a szél által ledöntött 31 P 210. 1856. febr. 29./292., 1858. jan. 8./2. 32 » » A haszonvételek megszüntetéséről bo'vebben lásd K. Nagy Sándor 171., 173. és Zlinszky 312-316. 33 P210. 1855. jan. 2-/5. 34 P 187. 1855. okt. 12./142-143., 161. 35 P 1322. Tisztiszék, 1863. márc. 30. 36 P 210. 1868. febr. 27./207., 1884. júl. 31./435. 37 P 187. 1855. okt. 12./144., 151-152.