A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

IX. Kitekintés a birtokkormányzat további fejlődésére

feszület újbóli felállítását, mivel „a község alapította a keresztet, neki kell fenntartani". Az alsógallai plébános a tisztiszéknek köszönte meg a templom kijavítását és a plébániaiak bekerítését.

38 Összegezve a vázlatos kitekintést: az 1853. évi úrbéri parancs a jobbágyfelszabadítás egészét akarta szabályozni. A polgári magántulajdonon alapuló rendezésre törekedett, amely a nagybirtokrendszer fenntartását biztosíthatta, megszüntette ugyanakkor az 1848. őszi határozatot a szőlődézsma eltörléséről; fenntartotta a földesúri haszonvételek — italmérés, malomjog, halászat, vadászat — jogát.

39 Mindezek az intézkedések megszabták a birtokkormányzat további fejlődését is, melyet a feudális korból örökölt igazgatási szervezet és a megváltozott körülményekhez lassan igazodó szervezet küzdelmes harca jellemzett.

40 Mindez az irányítás új formáit, vezetési módszereit eredményezte, melyben az egyéni vezetés nagyobb súlyt kapott. Ebben az időszakban, különösen a kiegyezést követő gazdasági fejlődés eredményeképpen jöttek létre a modern birtokigazgatás alapjai — amelyeknek vizsgálata már nem az én feladatom -, amelyek dacolva az idők változásával, egész 1945-ig fennmaradtak.

41 40 P 210. 1872. okt. 24./651., 1880. jún. 2. Szabad 421—423. Für 58. 41 A birtokkormányzat további fejlődésének vizsgálata e munkának nem feladata. Szükségesnek tartok azonban a további kutatások megkönnyítésére néhány adatot közölni. Ezek közé tartozik, hogy a pápa-ugodi hitbizomány - amelynek kiskorú birtokosa gyámjaként gróf Eszterházy Móric szerepelt - tisztiszéke a Tanácsköztársaság bukása után első ízben 1919. augusztus 26-án ülésezett. A gróf képviseletében jogtanácsosa jelent meg, az elnök a jószágfelügyelő volt. Részt vett a főszámvevő, az ügyész, az intéző, az erdőmester és egy erdész, akit jegyzőként rendeltek be. Az ülésen Eszterházy Móric augusztus 10-i alábbi rendeletét olvasták fel: „A magyar kormány I. sz. rendelete alapján a hitbizományhoz és szabadrendelkezéshez tartozó egész vagyon feletti rendelkezési jogot a mai napon átveszem és a Tanácsköztársaság ideje alatt szenvedett károk sürgős megállapítását elrendelem. Az erre vonatkozó részletes összeállítás hozzám mielőbb felterjesztendő. A változott viszonyok folytán szükségessé váló intézkedések végrehajtásával, ideértve a volt uradalmi személyzet további működése vagy működésének felfüggesztésére vonatkozó jogot is, az uradalmi jogtanácsost bízom meg. Felhívom az uradalmi tisztikart, hogy további intézkedésig az ő utasításait mindenben foganatosítsák." A tisztiszék felülvizsgálta dr. Hoffmann Sándor elszámolását, aki a Tanácsköztársaság idején az uradalom politikai megbízottja volt. A számszerűség ellen nem volt kifogás, de egyes tételeket — így pl. a kocsisnak adott étkezési pénzt, „propaganda" kiadásokat stb. — nem ismertek el. A tisztiszék utasítására - a hiányok megállapítására - a kastélybeli ingóságokat leltározták. Felülvizsgálták a Tanácsköztársaság alatt az uradalmi bérlők által befizetett bérösszegeket, összesen 122 722 K-t. A uradalomban új számadási rendszert vezettek be. A pénztári naplómásolatokat hetenként a grófhoz terjesztették fel. Már ekkor kialakult az ülések alábbi állandó napirendje: személyzeti ügyek, építkezés, tatarozás, pénztár, adó, növénytermesztés, állattenyésztés, fagazdálkodás, bérletek, kegyuraság, egyéb. A fentebb idézett 1919. március 26-i pápai tisztiszéki ülésen hirdették ki a gróf rendeletét: dr. Debreczeni Sándor budapesti ügyvédet nevezte ki az összes jogi ügyek tanácsosává (jogtanácsos). A tisztiszéken helyette és képviseletében részt vett. Ugyanezen az ülésen szerepeltek nyugdíjazási, nyugdíj megállapítási ügyek. A november 25-i ülés az összes alkalmazott részére 100%-os fizetésemelést szavazott meg. Az eddigi 22 200 K fizetési kiadással szemben ez 45 840 K-t jelentett. Az 1923. június 4-i ülés tárgyalta az uradalmi nyugdíjak egységes szabályozását, döntött végkielégítési ügyekben (P 195. 1919. mára 26., aug. 26., nov. 25., 1923. jún. 4.). Időben az utolsó ismert tisztiszéki ülés 1943. március 16-án a csákvári uradalomban, Ászáron volt. Ezen megjelent gróf Eszterházy Mátyás, valamint a felügyelő, az erdőtanácsos (elnök), a főszámvevő, a számvevő, a főintéző, a tiszttartó, a kezelőtiszt, az intéző', a számtartó (jegyzőkönyv-