A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VIII. Jogszolgáltatás

hogy káromkodás, szitkozódás a jobbágyok között ne legyen. Az ilyeneket veréssel büntette, ha valaki többször e vétekbe esett, kétszeres, háromszoros büntetést kapott.

254 1785-ben a palotai tisztiszék Gáspár Józsefet istenkáromlásért, a tanúk meghallgatása és szembesítése után bizonyítva látván a vádat, 48 órai börtönre és a vár kapuja előtt végrehajtott 12 botra ítélte. Ugyanezért a cselekményért Palota mezőváros előzőleg már 24 bottal büntette.

255 A Kállay család 1794. szeptemberi ülése káromkodásért és mocskolódásért több jobbágyot elítélt.

256 1829-ben Harasz András a kluknói vaszúzó ácsa, „ki a kocsmában a kasznárt becsmérelte és Istent káromolta, mások példájára, megérdemelt büntetésként" 12 botot kapott.

257 A Máriássy család 1841. évi ülése — anyja panaszára — megdorgálta Zimmermann Mihályt, „ki magát rosszul viselte és törvénytelen követelésekkel lépett fel".

258 Ünneprontás esetén a földesúr, Mária Terézia Urbáriuma szerint, úriszéken kívül is eljárhatott.

259 Egyetlen ilyen ügyet ismerünk: 1818-ban a kluknói alesperes panaszt tett a helybeli és a richnói kocsmáros ellen, mivel azoknál a délutáni istentisztelet előtt zene és tánc volt. A tisztiszék megidézte és 12 botra ítélte őket, amit hat órai börtönre változtatott, -„mivel azt amúgy is letöltötték már". A kocsmárosok megfogadták, hogy többé nem nyitják ki az üzletet az istentisztelet megkezdése előtt vagy alatt.

260 Emberölési ügyekkel általában a birtokkormányzati szervek nem foglalkoztak, a kismartoni hercegi bizottság kivételével. 1751. decemberi ülésén volt napirenden pl. Mannsperger Miklós fraknói lakos ügye. A vádlott az iskolamestert, aki a bírói számadást akarta neki átadni, két golyóval leterítette. Az orvosi vélemény szerint Mannsperger „melancholikus-mániákus", a tett elkövetésekor magánkívül volt. Ezért a rendes büntetés alól mentesült, de háromévi börtönre és közmunkára ítélték. A tanító özvegyének 350 Ft kártérítést fizetett.

261 Ugyanebben az évben a herceg döntött el egy vitát két község között, ami a körül folyt, hogy egy agyonlőtt molnárlegényt kinek kell eltemetnie. A herceg szerint annak a községnek, melynek területén a holttestet megtalálták.

262 1756-ban egy Schiell nevű lékai ember a szomszédját a viharlámpával úgy vágta fejbe, hogy az belehalt. A bizottság a rendes büntetés alól mentesítette, de 50 botra ítélte. Az özvegynek 50 Ft-ot fizetett.

263 1758-ban a tormafalvai Mertz megölt egy embert. Apja kiegyezett az áldozat szüleivel, és kérte a hercegtől fia feloldozását. A herceg a bizottságra hagyta az ügyet, amely a szökésben levő fiú helyett apját idézte meg, hogy „fia helyett védekezzék". A vádat a fraknói uradalmi ügyész képviselte ellene.

264 A Máriássy család 1746. márciusi ülése egy gyilkossági ügy kapcsán amikor egy megölt hajdút az uraság költségén kellett eltemetni - elrendelte, hogy hasonló esetben az ilyen kiadások fedezésére a gyilkos vagyonát zárolni kell.

265 P 707. Tisztiszék, 1785. febr. 28. P 343. Családülés, 1794. szept. 30. P 74. Tisztiszék, 1829. ápr. 12./23. P491. 1841. máj. 17. Degré 1961. 112. P 74. Tisztiszék, 1818. jún. 14./41. P 108. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. dec./6. Uo. 1751.dec./l. P 155. Bizottság, III. k. 1756. okt./l. Uo. 1758. máj./16. P491. 1746. márc. 1.