A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VIII. Jogszolgáltatás

meg propria authoritate, ha kérésük esetleg jogtalan volt.

133 A bizottság többször is szabályozta a jobbágypanaszok és -kérelmek intézését. 1743-ban a községekben kihirdették, ha valaki segítségre szorul vagy panaszt akar tenni, azt a commissiónál megteheti. Szükségesnek tartotta a különböző uradalmakban a tisztek által másképp és másképp intézett panaszok egységes szabályozását.

134 Pontosan meg kellett adni, hogy a jobbágyok hol és mikor tehettek panaszt, hogy a felesleges utazgatást elkerüljék. A kérvényeket „rendben és lelkiismeretesen" kellett intézni.

135 1766-tól minden kérvényről és elintézésről jegyzőkönyvet vezettek. A határozatokat eredetiben adták ki a panaszosoknak.

136 Elintézés előtt meghallgatták a feleket.

137 A bizottság a névtelen beadványokkal, panaszokkal is foglalkozott. Azokkal az ügyekkel, amelyeket Jobbágyok magánügyeinek" nyilvánítottak, nem foglalkoztak. A panaszokat az illetékes uradalmi tiszt kapta meg vizsgálatra.

138 A kérvény tárgyalását arra az ülésre halasztották, amikor az illetékes tiszttartó is jelen volt.

139 Az ülések változó számú panaszt tárgyaltak. Az 1751. májusi pl. 26, a decemberi 100, az 1754. decemberi 75, az 1755. decemberi 90, az 1757. januári 61, a márciusi 88, az augusztusi 17 kérvénnyel foglalkozott. Az ügyeket részben elintézték, részben különböző hatóságokhoz tették át, részben minden intézkedés nélkül elhelyezték. A kérelmek telkek utáni szabadságokra, könnyítésekre, passzív és aktív adósságokra, épületfa, különböző anyagok és termények (gabona) juttatására, örökös jobbágyságból való elengedésre vonatkoztak.

140 1758-ban a kismartoni bizottság három dukátért bocsátotta el a jobbágyságból Timpter Józsefet. A pénzt a fizető főhivatal vételezte be, illetve adta át a kismartoni fizetőmesternek, a kismartoni uradalmi kórház céljára.

141 A kérelmek elintézését tárgyaló jegyzőkönyveket a földesúr hagyta jóvá. 1794 után a kismartoni régensi hivatal a kérvényeket véleményezve, egyenként terjesztette a herceg elé döntésre.

142 A kismartoni hercegi bizottság 1743 júliusában tárgyalta a bécsújhelyi tanács panaszait. A polgárok azt sérelmezték, hogy ingatlanforgalom esetén jogellenesen illetéket szedtek tőlük, rétjeik és szőlőik után tizedet fizettek, a gabonaeladást az uradalom nem Bécsújhelyen, hanem másutt bonyolította le, az uradalmi vámoknál feltartóztatták őket. A bizottság szerint az ingatlan adásvételi díj nem új teher, Ausztriában is szokásos volt. A tized az egyházé, de — pénzben vagy természetben — az uradalom vetette ki. A gabonát Bécsújhelyre vitték, az összes hercegi terményt ott adták el. A bizottság szerint sohasem fordult elő, hogy bécsújhelyi polgárok állatuk vagy kocsijuk! után hercegi vámot fizettek volna.

143 Ugyanezen ülés napirendjén szerepelt a büdös^ kúti jobbágyok panasza: a szántóik és telkeik utáni porciófelosztás egyenlőtlen volt. Emiatt már korábban is több panaszt adtak be. Kérésüket a főszámvevő vezetésével 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 P 108. Fasc. B. No 20. et NB. 1752. ápr./21. P 108. Fasc. A. No 2-3. 1743. júl. P 108. Fasc. A. No 6. 1751. instr./3.; Fasc. B. No 31. et NB. 1759. instr./20. P 149. 1766. jún. 4. P 108. Fasc. C. No 40. et A. 1785. instr./5. P 162. Prot. Kismarton, 1782. júl./41. P 108. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. ápr./l-4.;No 30. et NB. 1756. márc./8. P 74. Tisztiszék, 1809. okt. 2./9. P 155. Bizottság, III. k. 1758. máj./27. P 170. No 134/798. febr. 22. P 108. Fasc. A. No 3. 1743. júl./8.