A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VI. Birtokgazdálkodás

Nagy terhet rótt az uradalmakra a — nagyrészt bérbe adott — kocsmák, vendégfogadók, malmok, téglaégetők stb. fenntartása és esetleges építése. Ezekkel a megfelelő helyen, a haszonvételekkel kapcsolatban foglalkozom. Nem alakult ki egységes gyakorlat a gazdálkodáshoz szükséges eszközök beszerzése terén. Egyes helyeken az irányító szervek apró ügyekkel foglalkoztak, más helyeken még a nagyobb beszerzések is elkerülték a figyelmüket. 1751-ben pl. a kismartoni bizottság intézkedett, hogy a köpcsényi majorsági kocsikhoz nyolc új kereket vegyenek és vasaltassanak meg. „A régi kerekekről a vasat le kell szedni és más célra megőrizni" — mondták.

59 A károlyi gazdasági bizottság 1760-ban vasásók beszerzését rendelte el a helybeli vasárustól.

60 A hódmezővásárhelyi gazdálkodó szék a termés betakarítására a vásárban 30 zsákot, 12 ásót, 50 lapátot, 100 keréktalpat, 10 bográcsot, 50 jármot, 48 vasvillát vásároltatott.

61 A keszthelyi tisztiszék a csurgói uradalom részére 1798-ban egy dupla vasgereblyét csináltatott, amelynek formáját az uradalmi mérnök írta elő.

62 1802-ben az igazgatóság úgy rendelkezett, hogy a gyakran előforduló fa-, vas- és egyéb szerek, eszközök külföldi vásárlásáról jegyzéket kérjenek, illetve lepecsételés és aláírás céljából az igazgatóságnál mutassák be.

63 A tatai tisztiszék, a költségek kímélése végett, szorgalmazta a burgonyának „maschinákkal való míveltetését".

64 A kormányzati szervek felügyeltek az — egyébként a sáfár hatáskörébe tartozó — udvari étkeztetési ügyekre. Ez különösen a nagykárolyi bizottságnál volt szokás. 1760-ban pl. kérésére engedélyezték Szabó István hajdúnak, hogy a tisztek konyhájában egyen.

65 A sáfárnak adott utasítás szerint a konyhában senkinek sem lehetett külön asztala, „mindenki, tiszt és szolga, ugyanazt a kenyeret és ételt egye".

66 A számadásban nemcsak azt tüntették fel, hogy hány embernek, hanem azt is, hogy hány kutyának adtak enni. Három emberre két icce bort számoltak, „a káplánok ihatnak, amennyit akarnak".

67 1760-ban utasították a nagykárolyi kasznárt, hogy élelmezés céljára lencsét, borsót adjon ki. A daróci udvarbírótól teknősbékát, rákot kértek a karácsonyi böjtre. „Ha a tóból a teknősök elszöktek, szerezzen helyettük másokat." 68 A börvelyi tiszttől 2000 szép csigát, valamint csíkot kértek.

69 Tékozolni akkor sem volt szabad, ha idegenek jöttek az uradalomba.

70 A kluknói tisztiszék pl. előírta, hogy a szolgabíró és az esküdtek ebédre - borral együtt — 2 Ft-ot, vacsorára 1 Ft 30 kr-t kaphattak. A gróf ezeket a kiadásokat negyedévenként maga ellenőrizte.

71 59 P 108. Fasc.B.No 14. et NB. 1751. dec./57. 60 P 397. A/l. 1760. márc. 19. 61 P 397. III. A/2.-1814. máj. 28./351 62 P 274. Tisztíartóság, 1798. jan. 10. 63 Uo. 1802. máj. 64 Szabad 73. 65 P 397. A/l. 1760. márc. 1. 66 Uo. 1760. márc. 11. 67 Uo. 68 Uo. 1760. dec. 17. 69 P 397. A/2. 1772. febr. 21./66. 70 IványiBéla 281. ésköv. 71 P 74. Tisztiszék, 1810. okt. 21./10.