A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VI. Birtokgazdálkodás

A feladatkör jelentőségét mutatja pl., hogy 1752 februárjában Esterházy Pál Antal herceg — Nápolyban, ahol nagykövetként működött — személyesen foglalkozott vele. A hozzáküldött tisztiszéki jelentésekből azt állapította meg, hogy az uradalmak túl sokat foglalkoztak építési, épületfenntartási ügyekkel. Elrendelte, hogy minden építkezés, javítás csak az ő aláírásával történhet, anélkül érvénytelen volt. A szükségtelen épületeket — a javítási költségek megtakarítása céljából — megszüntette. Figyelmeztette a tisztiszéket, hogy az utasítást — büntetés terhe mellett — szigorúan tartsa be, csak okvetlenül szükséges és gazdaságos építkezést engedélyezzen. A tervrajzot, költségvetést előzetesen gondosan mérlegelték. A herceg foglalkozott utasításában néhány konkrét üggyel, pl. a fehéregyházi leégett kúria újjáépítésével (ahol egy 421 Ft értékű szín javítását kifogásolta) és a bujáki pince építésével. „Igen elgondolkoztató — írta a herceg —, hogy egy völgyfalui épületfal, mely két éve készült, beomlott. Elő kell állítani a kőművest, aki építette és be kell hajtani rajta a költségeket."

3 Ugyanez év májusában a herceg kifogásolta, hogy a gazdatisztek összes beadványai építési"engedély kérésére vonatkoztak.

4 1752-ben észrevételezte, hogy Fraknó várában — az ő engedélye nélkül — új számvevőséget rendeztek be. A főszámvevő a herceg szóbeli beleegyezésére hivatkozott, írásbeli engedélyt azonban nem tudott produkálni.

5 1759-ben a herceg még mindig arról írt, hogy a főpénztár sok pénzt vitt el építkezésekre. „A szükséges építkezéseket nem egyszerre, hanem fokozatosan kell elvégeztetni, hogy a jobbágyok ne menjenek tönkre bele."* Csak az 1786. évi utasítás enyhített ezen a szigoron: az 50 Ft-on aluli javításokat a kismartoni bizottság hatáskörébe utalta.

7 A hercegnek az építkezések iránti figyelmét indokolta, hogy a hitbizományos által az ősi vagyonban tett javítások, építkezések, felszerelés - mint szerzemény — az illető szabad rendelkezésébe került. A herceg azonban ennek ellenére sem akart nagy terhet magára vállalni.

8 Nem maradtak el az építkezések iránti figyelemben — különösen a XVIII. század második felében — a többi nagybirtokok sem. Csaknem minden tisztiszéki, bizottsági, igazgató tanácsi ülés foglalkozott ilyen kérdésekkel. Az 1772. évi nagykárolyi gazdasági ülés pl. a károlyi pénztárhoz tartozó uradalmakban létesítendő - kocsma, mészárszék stb. — épületek értékét 4197 Ft-ban szabta meg.

9 Az esztergomi tisztiszék 1786. november 7-i ülésén az uradalmakhoz tartozó épületek javításáról tárgyalt. Egyes épületekről pótlólag felvilágosítást kért a tiszttartóktól. Az 1798. májusi ülésen — hasonló napirenddel — részt vettek a munkát végző kőműves- és ácsmesterek.

10 A keszthelyi tisztiszék rendeletére az uradalmakban tervezett minden építkezés rajzát és költségvetését az igazgatósághoz kellett felterjeszteni. „Ez a munkát is meggyorsítja, mert nem a kezdéskor kell a jóváhagyásra várni" — írták.

11 A Széchenyi birtokokon a tisztek a cenki bizottságnak jelentették, hogy milyen építkezés, javítás 3 P 108. Fasc. B. No 6.1751 után/13. 4

Uo. No 13. 1751. máj. 18./1. s Uo. No 26. 1752. jún. Res./18. 6 Uo. No 31. et NB. 1759. Instr./8. 7 P 108. Fasc. C. No 40. et C. 1786. júl. Instr./3. 8 Erdélyi II. 307. 9 P 397. A/2. 1772. ápr. 25. 10 Arch. saec. Jur. Titulus 41-48. 1786. nov. 7., 1798. máj. 5. 11 P 274. Tiszttartóság, 1799. júL 30.