A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

V. Tisztviselők, alkalmazottak

Antalt tette.

137 A mándoki Forgách uradalomban 1793-ban neveztek ki a kasznár mellé egy pajtabírót.

138 1843-ban Varga Károly tatai boltos kérte a tisztiszéket, hogy pajtamesternek alkalmazza. A válasz szerint „többen vannak olyan uradalmi kebelbéli egyének, akik az uraság szolgalatjára inkább számot tarthatnak, ezért kérését nem lehet teljesíteni".

139 A kasznárnak az ügykezelésben az írnok segített. A sáfár (safferius, Schaffer) alacsonyabb rangú uradalmi tisztviselő. Feladata elsősorban élelmezési, ellátási kérdésekkel függött össze.

140 Külön kulcsár nem létében őrizte a borospincék kulcsát is, és felügyelt az éléskamrára. A kismartoni bizottság 1751 decemberében — a kapuvári tiszttartó előterjesztésére — hozzájárult, hogy az új írnokot sáfárrá léptessék elő.

141 Ugyanekkor a bujáki uradalomhoz tartozó Bagón a felesleges sáfári állást a bizottság megszüntette.

142 1753 januárjában a Cinfalván lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a sáfár egy tehenet engedély nélkül uradalmi takarmányon tartott. A bizottság megfizettette vele az elfogyasztott takarmányt.

143 A Csákyaknál a sáfár — akit „felvigyázónak" is neveztek

144 — rendszeresen részt vett a tisztiszéki üléseken.

145 Egyes uradalmakban a borjövedelem felügyeletét a kulcsár (claviger, Schaffner) végezte. A dombóvári uradalomban ő íratta össze a kilenced borokat, gondoskodott a bor tisztántartásáról, borral, sörrel, pálinkával látta el az uradalmi kocsmákat: hetente jelentette a számtartónak, hogy hova, mennyi italt adott ki.

146 A károlyi gazdasági bizottság 1760-ban a salánki uradalomba rendelte kulcsárnak Lencsés Lászlót. Figyelmeztették, hogy „szófogadó és serény" legyen a borok kezelésében.

147 A sárospataki uradalomban a kulcsár ügyelt a bortermelésre, átvette az úrbéri borjövedelmeket, kezelte és raktározta a borokat, számadást készített róluk. Ha az állás üres volt, a feladatkört a számtartó látta el. Egyes uradalmak szóhasználata — sáfár nem lévén — a terményjövedelmet kezelő tisztet is kulcsárnak nevezte. A tatai és a kismartoni uradalomban külön pincemester is volt.

148 Az uradalmak szakigazgatási tisztviselői közé tartozott az ügyész, az ügyvéd, a földmérő, a telekkönyvezető, a levéltáros és az ágens.

149 Az ügyész — rendszerint a XVIII. század közepétől létrejött ügyészi hivatalok, ügyészségek tagja — a földesúri joghatóság alá tartozók büntető és peres ügyeiben járt el, illetve előkészítette azokat tárgyalásra. A kívülállók ellen kezdeményezett perekben az uradalmat képviselte. Tagja volt a censurális széknek, gyakran kapott instrukciót a 137 P 397. A/2. 1774. ápr. 9-/51. 138 P 1882. 1793. jan. 17./12. 139 P 210. 1843. febr. 25./3. 140 Maksay 831. 141 P 108. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. dec/101. 142 Uo. 1751. dec./12-13. 143 P 155. Bizottság, II. k. 1753. jan./17. 144 P 73. 1809. jún. 25./21. 145 P 74. Tisztiszék, 1829. jan. 7., márc. 8. 146 Merényi 1906. 96-97. 147 P 397. A/l. 1760. jan. 5. 148 Ravasz 42.; Maksay 820.; Szabad 52-53.; P 162. Fasc. 2. 1781. márc. Ez alatt magánigazgatási {birtokkormányzati) szakigazgatást értek. 8 Kállay 113