A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

V. Tisztviselők, alkalmazottak

alsólendvai tiszttartó megtiltotta az istenkáromlást, a szitkozódást, ellenőrizte a böjt megtartását, a húsvágási tilalmat.

102 Herceg Esterházy Pál nádor megkövetelte tiszttartóitól, hogy szorgalmatosak legyenek a jövedelmek növelésében, az épületeket tartsák rendben, a szőlőket, földeket, réteket idejében munkáltassák meg, szedés-aratás idején maguk is lássanak munkához, ügyeljenek az uradalom határaira. Pénzt vagy természetbenieket csak nyugtára adhattak ki.

103 1712-ben a derecskéi uradalom jobbágyaival kötött úrbéri szerződés szabályozta a tiszttartó feladatkörét is. A jobbágyoktól kapott szállást (Nagyváradon), valamint zabot, abrakot, szénát, bort, búzát és vajat. Behajtotta a taksát, a beszedett adóról számadást készített, a pénz egy részét az uraságnak küldte. 1736-tól ő állította a három jelöltet a falusi bíróválasztáshoz, illetve hagyta jóvá a megválasztott bírót. Gyakori volt, hogy a jobbágyok nem hozzá, hanem közvetlenül a kismartoni tiszttartóhoz, illetve később a gazdasági bizottsághoz fordultak.

104 A hercegi commissio 1743-ban az összes uradalmi tisztviselőt a tiszttartóknak rendelte alá. Megkövetelte, hogy istenfélők legyenek, rossz hírbe ne keveredjenek és összes hivatali kötelességüknek eleget tegyenek.

105 1751-ben a bizottság megállapította, hogy a provisorok nem viseltek kellő gondot a subaltern tisztviselőkre. Jelentéseikben ettől kezdve ki kellett térniük ezek magaviseletére, és hogy „milyen rosszat tudtak meg róluk". „Ha a tiszttartó nem visel gondot az alárendeltekre és ebből kár származik, neki kell megtérítenie" — mondták.

106 A károlyi bizottság 1760-ban utasította a daróci udvarbírót, hogy „úgy intézze dolgát, hogy karácsony előtt ide jöhessen; az uraság parancsára templomi szolgálat ellátására".

107 A Forgách uradalmak tiszttartói ügyeltek az épületekre, „hogy azok ne pusztuljanak, hanem inkább épüljenek, gyarapodjanak".

108 A várpalotai tiszttartó szedte be — nyugta mellett — az összes — várostól, falutól, pusztától, sörfőző háztól, kocsmáktól, malmoktól származó - jövedelmeket. A beszedett pénzekről ellennyugtát is kért, amit magánál tartott.

109 A prímási uradalmak tiszttartói ügyeltek az „isteni dolgokra, büntetendő cselekedetekre, a templomokra, egyházakra", de elsődleges feladatuk volt a javak igazgatása, megőrzése és rendben tartása, az uradalmi jövedelmek kezelése.

110 A garamszentbenedeki birtokkerület uradalmainak első tisztviselője ugyancsak a tiszttartó.

111 A piarista kusztódiátus gazdasági üzemeit irányító főtiszt a jószágkormányzó által jóváhagyott terveket hajtotta végre, ennek alapján szervezte az uradalmak termelését.

112 A gödöllői uradalmak tiszttartója gyakorlati gazdasági teendőkkel foglalkozott. A számtartó felett állt, az ispánok segítségével vezette a gazdálkodást. Pontosan felügyelt a munkára, az eszközökre, anyagokra. Kisegítője egy íródeák volt.

113 A sárospataki 102 Alsólendva 97. 103 Merényi 1902/A. 473-474. 104 Szendrey 1968. 24-27. 105 P 108. Fasc. A. No 1. 1743./1. 106 P 108. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. ápr./9. 107 P 397. A/l. 1760. dec. 17. 108 P 1882. 1752. aug. 2./30. 109 P 707. No 1. 1753. márc. 28. 110 Prímási utasítás, 388. ésköv. 111 Gerendás 66. 112 Szentiványi 101. 113 Wellmann 1933. 120.