Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

hétszemélyes tábla beéri ilyen határozattal: „Reponatur ad acta." Vagy a még egyes fel nem oszlott judicium subalternumoktól beérkező kérésekkel és jelentésekkel kapcsolatban születnek ilyen határozatok: „A Novus Ordo megszűnvén, a kérelem nem teljesíthető" „Az információ szüksége megszűnvén, ad acta".

148 Mindkét tábla 1790. április 30-án tartotta utolsó ülését a József-féle rendszer szerint. A hétszemélyes tábla jegyzőkönyvében az utolsó bejegyzés az, hogy a bírák az eddig náluk volt pereket beszolgáltatják.

149 A királyi tábla jegyzőkönyvének utolsó bejegyzése egy érdektelen peres üggyel kapcsolatos érdektelen intézkedés: „Reponatur inter reliquos processus." A jegyzőkönyvek semmiféle ünnepélyes külsőséget nem mutatnak, korszak-záró formaságról nincs szó: a Novus Ordo korszaka a curián simán fejeződött be, nem olyan erőszakkal, mint ahogy annak idején beköszöntött.

150 A politikai átalakulással, a törvényhatóságok újjászerveződésével egybekapcsolódó viharos eseményeket, szinte forradalmi jelenségeket ezúttal nem tekintve, maga a Józsefi jogszolgáltatás — a ,

justifia Josephina" — országos viszonylatban is ilyen dísztelen módon, csaknem nyomtalanul múlt el, Józsefnek a jogszolgáltatást érintő reformjai közül nem sok élte túl a rendszer összeomlását. 1790. május 1-én a Novus Ordo letűnt, s a feudális magyar jogrendszer — minden anakronizmusával — egy időre még a régi állapotba tért vissza. S ha most — befejezésül — a császár jogszolgáltatási reformjainak mérlegét keressük, s a bukás okait vizsgáljuk, rá kell mutatnunk a rendszer, a jozefinus felvilágosult abszolutizmus súlyos belső ellentmondásaira. Elsősorban — általában a felvilágosult abszolutizmus — kettősségére: arra a jelenségre, hogy a polgári fejlődésnek megfelelő reformokat a polgári ideológiától idegen eszközökkel, uralkodói diktatúrával próbálja megvalósítani, s lényegében a feudális társadalmi rendet tartja fenn, ami e rendszerek átmeneti jellegét már eleve meghatározza. Ehhez az alapvető belső ellentmondáshoz II. József kísérletének esetében továbbiak járultak, melyek már a jozefinus rendszer sajátos jellegéhez tartoznak. így a felülről oktrojált polgári irányú reformok — melyek Ausztriában, a fejlődés ütemének megfelelve, maradandó hatást gyakoroltak — nem verhettek gyökeret az elmaradott magyar gazdasági-társadalmi viszonyok között. A jogi felépítmény mesterséges — külföldön, fejlettebb termelési viszonyok közt létrejött elvek szerinti — erőszakos átalakítása Magyarországon csak ingatag látszateredményeket hozhatott. Egyébként a császár ilyen irányú erőfeszítései a városok számára kedvezőtlen saját intézkedéseivel

151 s a Habsburgok hagyományos poli148 Arch. Jos. Tab. septemviral. Protocolla 1790. ápr. havi kötet és Tab. reg. Protocolla 1790. márc. — ápr. havi kötet, passim. Ekkor már a hétszemélyes tábla igazgatási jellegű hatásköre is elsorvadóban volt: a kancellária 1790. ápr. 9. kelt, 4352. számú leirata arra szólította fel, hogy a régi jogaikba visszaállított megyék felett irányító szerepet többé ne gyakoroljon. Arch. Jos. Tab. septemviral. 1790: 1. kf. 8. t. 1346. 149 A hétszemélyes tábla bírái ugyanis a jövőben, a régi mód szerint, pereket többé nem referálnak. E szerepet újból mindkét táblán a kir. tábla referensei fogják ellátni. 150 Arch, j

05> Tab. septemviral. Protocolla 1790. ápr. havi kötet és Tab. reg. Protocolla 1790. márc —ápr. havi kötet, passim. 161 Mint fentebb láttuk, József a sz. kir. városokat közigazgatásilag a megyei hatóság alá, büntető jogszolgáltatás szempontjából (ilyen hatáskörüket elvéve) a judicium subalternum alá rendelte. E jogi korlátozás, a rendszer fennmaradása esetén, a városok fejlődésére kétségtelenül káros hatást gyakorolt volna. 6* 83