Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

tikájával is ellentétben állottak, mely politika másfelől — az ország gazdasági függésben tartásával — a magyar kapitalizmus és burzsoázia fejlődését, tehát éppen az átültetni kívánt jogrendszer társadalmi alapjának kialakulását akadályozta. Az erőszakosan hajszolt polgári fejlődés s az abszolút monarchia kiépítésének kíméletlen módszerei felszították a nemzeti érzést, s azt a haladást célzó reformokkal is szembeállították. A haladás így a nemzeti érdekkel került összeütközésbe, ami a rendi reakció helyzetét erősítette. A rendszer ridegsége, kíméletlensége, mely leginkább álhumánus büntetőjogában mutatkozik meg, megakadályozta, hogy a császárnak az alattvalók jóléte érdekében tett erőfeszítései, hatalmas szervező munkája szélesebb néprétegek rokonszenvét nyerjék meg. Sőt a helytelen módszerekkel erőszakolt kedvező intézkedések is negatív hatást gyakoroltak, ellenszenvet váltottak ki. A Novus Ordo s a Justitia Josephina így, sok hasznos kezdeményezése ellenére, csak kísérlet maradhatott. De, bár nagy gonddal, szívós kitartással (s egyben konok önfejüséggel) kiépített gyökértelen intézményei közül kevés élhette túl császári alkotóját, annyi elvitathatatlan, hogy a reformok nagyobb része a jövőbe mutatott, s közülük nem egy, később maradandóan megvalósult intézmények előfutára lett.