Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
A József-féle együttesből — a nyugdíjba küldött alelnökön kívül — csak két bíró marad ki: az egyik áthelyezésre kerül, a másikat pedig, a nemesség által különösen gyűlölt Kéler Zsigmondot, egyben a provinciális tábla előző igazgatóját, aki ekkor a rendszernek tett szolgálatai miatt megtorlástól félve, Magyarországot elhagyta, a curia bírái közül elbocsátja a király (Sigismundum Keller ... a praegesto hactenus officio penitus dispensandum bénigne resolvimus). József előremutató kísérletének, a nemesi birtok telekkönyvbe foglalásának árát tehát ő adja meg. 144 A királyi tábla bírói testületéhez számítható személyek közül a leirat nem említi a királyi ügyek igazgatóját és a bányaügyi referenst, bizonyára a hétszemélyes táblánál említett okból (mindketten csak másodállást töltenek be a curián). — A fentiek szerint a Novus Ordo-kori bírák 3 kivételével itt is állásban maradtak, viszont a Mária Terézia-kori státusból csupán egyetlen bíró (egy nemesi rendű, tényleges királyi) assessor vészelte át az idők változásait. 145 A bírák helyzeténél sokkal kedvezőtlenebb sors érte a királyi táblai és közös curiai segéd- és szolgaszemélyzetet. Az 1780. évi állapotba visszatérés e téren csak a kis létszámú régi keretek fenntartását tette lehetővé, bizonyos módosítással. Megmaradtak a kir. táblán: a protocollista, levéltárigazgató, allevéltárnok, expeditor (kiadó), egy írnok és az ajtónálló; a közös curiai személyzetből: 2 szegények ügyvédje, egy fűtő és 2 szolga. A többi azonban, a titkárok és a Novus Ordo által felduzzasztott segédhivatali és szolgaszemélyzet legnagyobb része, valamint a fizetéses írnokok serege, összesen 45 személy, végelbánás alá került (nyugdíjjal vagy végkielégítéssel elbocsáttatott). 146 A fizetett írnokokat ezután ismét a császár által a curiáról kitiltott s oda most visszatérő jurátusok ingyen-munkája pótolta. Az április 7-iki leiratot a két tábla április 17-iki közös — curiai — ülésében hirdették ki, azt a bírák szó nélkül tudomásul vették. A vonatkozó bejegyzés csupán ennyi: „Servit pro statu notitiae". Ez volt egyúttal a két tábla utolsó együttes ülése a Novus Ordo teljes felszámolása előtt, a curia 34 bírája közül ezen is már csak 14-en vettek részt. 147 Utána 1790. május l-ig a hétszemélyes tábla még 3, a királyi tábla még egy ülést tartott. Az ülések jegyzőkönyvei — a rendes folyó ügyekre vonatkozó bejegyzések mellett — nagyobbrészt a rendszer felbomlását tükrözik. A bejegyzések között pl. ilyenek találhatók: az alsó-ausztriai Landrechtnek az egyik judicium subalternumhoz címzett megkeresését a helytartó tanács megküldte a hétszemélyes táblának (továbbítás végett); a tábla határozata: mivel nem tudható, létezik-e még e judicium subalternum, a megkeresés az illető megye alispánjához küldendő azzal, hogy bontsa fel, s megfelelően intézkedjék. Viszont olyan bejegyzések is vannak, hogy az alispán hasonló esetekben felbontatlanul visszaküldte a judicium subalternumnak szóló megkeresést, mire a 144 Kéler az év elején Bécsbe távozott. Márc. 10-én a kancelláriához intézett beadványában — arra hivatkozva, hogy Budán nemcsak az utcákon, de már a lakásában sem érzi magát biztonságban — a hivatalába visszatérést, amire felszólítást kapott, elutasította. Arch. Jos. Tab. septemviral. 1790: 1. kf. 2. t. 831. A curia bíráinak átvétele, de közülük a császár által leginkább kedvelt Skerlecz és Kéler kihagyása minden bizonnyal II. Lipótnak a nemesség lecsendesítésére szánt gesztusai közé tartozott. 145 Az 1790. ápr. 7. leirat. Sematizmusok. 146 Az 1790. ápr. 7. leírat. Sematizmusok. 147 A curia bíráinak teljes létszáma ekkor, a bányaügyi referenseket is számítva, 36 volt.
