Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

Az április 7-i leirat a hétszemélyes tábla bírói létszámát nemcsak a József-kori, de az 1780. évben volt, Mária Terézia kori testülethez képest is egy kissé felemelte. Rendelkezései szerint a létszám a nádoron, e tábla s az egész curia elnökén kívül 21 assessorból áll: az országbíróból, mint a nádor állandó helyetteséből, a bírák közé a régi módon ismét bevonandó 5 főpapból (e statu praelatorum), 6 főúrból (e statu baronum), továbbá a régi 6 helyett 9 nemesből (e statu equestri, e statu nobilium). A létszám-többlet indokolásául megjegyzi a leirat, hogy a tábla 1723. évi újjászervezéséről alkotott törvénycikk

142 jogot ad a királynak a bírák számának növelésére, s hogy az intézkedés részben az eddig — a csekély létszám miatt — szokásban volt helyettesítések kiküszöbölését célozza, részben személyi szempontokat követ, hogy a jelenlegi bírák állásukban mind megtarthatók legyenek. Ennek megfelelően az uralkodó az országgyűlés által megválasztandó új nádoron, valamint az országbírón és a hercegprímáson kívül (mely utóbbi állások be voltak töltve) a leirattal kinevezte a hétszemélyes tábla tagjait a három rendből oly módon, hogy a József-féle testületből az eddigi elnököt, Végh Pétert, helyettesét, Brunsvik Józsefet s a főrendűeket az új státus főúri tagjai közé, a nemeseket annak nemesi tagjai közé sorolta be. így, mint láttuk, e tábla minden bírói tagja megmaradt, elbocsátás itt nem történt. Viszont a József által félreállítottak közül is többen visszakerültek: az új státusban öten voltak (2 főpap, 2 főnemes, 1 nemes) a tábla régi, Mária Terézia-kori bírái közül. A segédszemélyzetből a protocollista és a janitor (tanácsjegyző és ajtónálló) is új kinevezést kapott, csak a 4 titkár (a régi rendben a curián ilyen állások nem voltak) került végelbánás alá. A leirat nem szólt a hétszemélyes tábla bányaügyi referenséről, aki szintén a helyén maradt, s aki e tábla 10-ik nemesi assessorának tekinthető. A hallgatás oka kétségtelenül az, hogy e referensnek a curiai munkakör csak másodállása volt, egyébként (ekkor) a kamara alkalmazásában állott, mint annak tanácsosa.

143 A királyi táblát a rendszerváltozás a hétszemélyes táblánál erősebben érintette, amint hogy annak idején a Novus Ordo bevezetése is itt okozott több változást. A leirat szerint e tábla elnöke továbbra is a kir. személynök, Ürményi József marad. A jelenlegi alelnök, a Novus Ordo létrehozásában nagy szerepet játszott Skerlecz Miklós azonban — „mind azért, mert e tábla törvényes állapotába visszahelyeztetvén, állása magától megszűnik, mind erejének hanyatlása miatt" (ob debilitatas vires) — nyugalomba helyeztetik. A leirat ez után kinevezi a tábla 2 praelatusát és 2 báróját (a kir. tábla főpapi és főnemesi tagjait); a rangban következő bírónak, az alnádornak, valamint a nádori ítélőmesternek kinevezését viszont a megválasztandó nádorra hagyja. Megjegyzi, hogy az országbíró, a kir. személynök és a hercegprímás — legfelső hely előtt tett nyilatkozatuk szerint — alországbíróvá, ítélőmestereikké, illetőleg érseki assessorokká a jelenlegi kir. táblai assessorok közül a leiratban megnevezett személyeket választották ki, s hasonló választás remélhető a nádor részéről is, a tőle függő említett két állást illetően. Ezután következik a 4 tényleges (actualis) királyi assessor kinevezése, további 5 jelenlegi bírót pedig — addig, míg állásüresedés folytán ténylegesíthetők lesznek — a leirat létszámfeletti (supernumerarius) assessorként sorol be az új státusba. 148 A 1723: 24. tc. 143 Az 1790. ápr. 7. leirat s a József-kori és 1790. utáni Sematizmusok. 6 Varga Endre 81