Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

és bányavárosokhoz, mezővárosokhoz, úriszékekhez s a visszaállított szentszékekhez. Végül a Novus Ordo felszámolásával kapcsolatban törlendőnek minősített perekből ugyancsak a megyéknek kellett visszaadniuk a felek részére a perhez csatolt mellékleteket. Az elmondottakhoz járultak, természetesen, a most visszaállított megyei fórumok megszervezésével, a megyebeli úriszékek és mezővárosok instruálásával s a feleknek a körrendeletek szerinti felszólításával kapcsolatos teendők.

139 Nem áll módunkban e tanulmány keretében annak részletesebb ismertetése, hogy a megszűnő, visszaállított és átalakuló több száz bíróságnak a Novus Ordo felszámolásával kapcsolatban hányféle és milyen szövevényes teendőt kellett elvégeznie, a fentieket csupán annak érzékeltetése végett közöltük: mily nehéz munka volt József reformjainak eltüntetése, s mily széleskörű tevékenységet fejtett ki a magyar jogszolgáltatás egész szervezete 1790 tavaszán, hogy visszakívánt avult formáit visszanyerhesse. A munkából, mint láttuk, a curia is kivette a részét. A külső szervezésen s a kebelbéli átszervezéseken, ügyvitelének átállításán kívül — módosult hatáskörének megfelelően — perek tömegével kapcsolatban szintén a fentiekhez hasonló teendőket kellett elvégeznie: perfajták, perkategóriák s a per stádiuma szerint szétválogatva bizonyos ügyeket vissza kellett küldenie — továbbítás végett — a judicium subalternumokhoz, át kellett adnia a személynöki széknek, a tárnoki széknek s az egyházi hatóságoknak, illetőleg át kellett vennie a kerületi tábláktól, kikeresni a curiai levéltárból, ahol egyes felek perüket (úgy látszik a rendszer rövid életére számítva) 1786-ban elfektettették intézkedés nélkül. Az átalakulás teendőinek a tervek szerinti sürgős lebonyolítását az ország izzó hangulatán kívül most már az új uralkodó, II. Lipót utasításai is serkentették, aki a hétszemélyes táblához intézett március 14-i leiratában, bátyja halálát hivatalosan közölve, ígéretet tett, hogy az ország törvényeit megtartja, hogy elődének január 28-i rendeletét magáévá teszi, s annak május l-ig elvégzendő végrehajtását ő is elrendelte. Kinyilvánította azt az akaratát, hogy mind a hétszemélyes tábla, mind a királyi tábla s az egész magyar igazságszolgáltatás a kitűzött időpontig 1780. évi állapotába, a törvények s a régi szokás által előírt körülmények közé visszahelyeztessék.

140 Lipótnak a felzaklatott ország megnyugtatását s a robbanásszerűen megindult átalakulás lehetőleg sima levezetését szolgáló intézkedései közül tárgyunk szempontjából itt 1790. április 7-én kelt leiratát kell még kiemelnünk. A curiához intézett leirat az utolsó rendelkezéseket adta ki a jogszolgáltatás régi állapotának visszaállítására, s egyben megállapította a királyi bíróságok 1790. május 1-étől érvényes személyi státusát. Ez a hétszemélyes tábla valamennyi bíráját s a királyi tábla csaknem valamennyi bíráját magában foglalta, megtartva őket a curia szolgálatában, s megszabadítva azoktól a gondoktól, melyek II. József rendszerének összeomlásával számos, általa létesített hivatal alkalmazottaira ránehezedtek.

141 139 A hétszemélyes tábla márc. 3. s a helytartótanács márc. 5. kelt körrendelete. 140 Arch. Jos. Tab. septemviral. 1790: 1. kf. 8. t. 1212. 141 Az ápr. 7-i kir. leirat Norm. 26. Szövege az 1790. ápr. 17-i és 1791. aug. 22-i curiai ülések jegyzőkönyvébe is be van másolva. Arch. Jos. Tab. septemviral. Protocolla, 1790. évi és 1791. évi kötet, d. a.