Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
kapjon, a nemesek feletti büntetőbíráskodás pedig a kerületi táblákhoz kerüljön át. A terv megvalósulása a büntetőbíráskodást teljesen kivette volna a megyei nemesség kezéből, s erős tényezőjévé válhatott volna a városok fejlődésének, a polgárság társadalmi emelkedésének. A magyar központi kormányhatóságok azonban felismerték a kérdés rendkívüli jelentőségét a nemesség rendi helyzete, súlyának, jelentőségének jövőbeni alakulása szempontjából, s osztályszolidaritásuk a terv ellen állította őket csatasorba. A terv valóban elbukott, sőt az első fokú bíróságok közeledő rendezése alkalmával éppen ellenkező intézkedések történtek: a városok a saját lakosságuk feletti büntetőbíráskodás jogát is — ősi privilégiumukat — elvesztették, s mint látni fogjuk, a megyénkint felállított új bíróságok büntető hatásköre alá kerültek, mintahogy közigazgatásilag is (államhatalmi ágazat centralizálásába illően) a megyei hatóság alá rendeltettek. Az általában kétségtelenül a polgári fejlődés irányába ható Józsefi szisztémának ilyen, polgárt, várost sújtó következménye szintén a rendszer belső ellentmondásai közé tartozik. 100 Az említett további reform, az új bíróságok létrehozása — szervezetük, hatáskörük kialakítása, személyzetük kiválasztása is — hosszabb időt vett igénybe, s a megyei közigazgatás és jogszolgáltatás szétválasztásának, a városi törvényszékek átalakításának hozzá kapcsolódó kérdéseivel együtt nehezen jutott nyugvópontra. Az akadályok ellenére azonban a reformok mégis egyre szilárdabb körvonalakat kaptak. Az idevágó intézkedések közül külön is megemlítjük József 1786. június 9-én kelt rendeletét, mely most már határozottan leszögezi a császárnak a megyék és kiváltságos kerületek ítélkezésének megszüntetésére irányuló akaratát. „A megye elnevezés ezután csak annyiban marad meg, amennyiben Magyarország közigazgatási szempontból továbbra is ilyen részekre lesz beosztva. A jogszolgáltatás azonban e beosztással semmi kapcsolatban nem fog állani", mondják a rendelet bevezető sorai. Egyébként a rendelet a fentebb összefoglalt tervek, átmeneti intézkedések körébe tartozik, így terjedelmes szövegéből csak az alábbi pontokat emeljük ki, melyek a jobbágyok ügyeiben való polgári eljárást szabályozzák. Ezek szerint a jobbágyok egymás közötti ügyeiben vagy idegenek részéről ellenük irányuló polgári perekben továbbra is megmarad az úriszék mint első fokú fórum, ennek ítéletével szemben azonban a királyi táblára való fellebbezés félreérthetetlenül meg van engedve. A jobbágy és földesura közötti ügyek nem tartoznak az úriszék elé. Ha a kérdés nem úrbéri jellegű (tehát nem a földesúrnak járó szolgáltatásokkal kapcsolatos, hanem pl. pénzügyletből vagy kereskedelmi ügyletből ered), per indítható a rendes első fokú bíróságok előtt, ami szintén lehetővé teszi az ügynek a kir. táblára való fellebbezését. Az úrbéri jellegű ügyek s a jobbágyoknak a földesúr bánásmódja elleni panaszai viszont nem peres, hanem közigazgatási útra tartoznak, a megyei hatóságnál indítandók meg, s „a felsőbb politikai hatóságok" (vagyis a helytartótanács és kancellária) elé vihetők fel. A jobbágyok pereinek az elmondottak szerinti szabályozása, mint már annyi esetben láttuk, szintén az örökös tartományok részére kiadott korábbi rendelkezések — ezúttal a fentebb említett, 1781. szeptember 1-én kelt egyik pátens — mintájára történt, bár itt 100 Arch. Jos. Tab. septemviral 1786: 1. kf. 36/1. t. 6868 (1786: 13498. kanc. sz.), 1786: 1. kf. 36/3. t. 2292, 2803, 3153 (1786: 6146. kanc. sz.)
