Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

nem az előbbi esetekhez hasonló szövegszerű átültetés, csak az alkalmazott elvek azonossága tapasztalható.

101 A június 9-i idézett rendelet az első fokú bíróságok szabályozásának kérdésében, mely körül a reform soron következő szakasza tulajdonképpen megfordult, nem hozott végleges megoldást. Ez a császár két újabb, 1786. november 30-i és 1787. július 19-i rendeletével következett be. Az előbbi, a hétszemélyes tábla javaslatait részben elfogadva, eldöntötte a sokat vitatott kérdést, s a megye-beosztásnak megfelelően 38 új első fokú bíróság, judicium subalternum felállítását mondta ki.

102 A rendelet szerint a megyék és a még meg nem szüntetett kiváltságos kerületek sedriáinak hatáskörét a judicium subalternumok fogják átvenni, de átveszik a városok büntető hatáskörét is, tehát az egész büntető jogszolgáltatás és a polgári bíráskodás nagy része első fokon ezeknél a bíróságoknál összpontosul. Az elvi kérdések ily módon történt tisztázása után az említett másik, 1787. július 19-i rendelet kinevezte a judicium subalternumok személyzetét, kijelölte székhelyüket, s működésük megkezdésének időpontjául 1787. szeptember 1-ét tűzte ki.

103 A judicium subalternumok a mondott időpontban valóban megkezdték munkájukat. Ezzel a No vus Ordo kibontakozásának tetőpontját érte el. A sedriák megszűntek, a megye közigazgatási egységgé (az osztrák Kreisamthoz hasonló hivatallá) alakult, bírói hatáskörét — az ítélkezést általában — a judicium subalternum vette át. Ez egyúttal a közigazgatás és jogszolgáltatás szétválasztásának befejezését, s a jogszolgáltatásnak nemesi, rendi intézmények helyett királyi szervezetben való összpontosulását jelentette. Most teljesedett ki tehát az a reform, melyet az 1785. december 12-én kelt császári rendelkezés elindított, mely végül is — ezúttal — Magyarország feudális jogszolgáltatási szervezetét lényegében felszámolta, s az új szisztémába be nem illeszthető rendi intézményeket kiküszöbölte. Ezzel eltűnt a vármegyék — egy-egy kis ország, nemesi „universitas" — autonóm joghatósága, eltűntek a különféle kiváltságos kerületek (jászok, kunok, hajdúk, szepesi tízlándzsások, turopolyai nemesek, egyházi praedialisták) változatos formájú, régen időszerűtlenné vált saját ítélőszékei, s helyüket egységes típusú királyi bíróságok foglalták el. Most jött létre tehát az új, a közigazgatástól a lehetséges mértékig alsó fokon is elválasztott, centralizált és államosított, világosan áttekinthető jogszolgáltatási szervezet, mely pontos hierarchikus tagolódásban, minden bíróságot a következő felsőbb fokú szerv igazgatása alá rendelve — s legfelső fokon a hétszemélyes tábla központi irányítása alatt — gyakorlatilag az összes magyar bíróságot egybefoglalta. Az egységes szervezetben a volt kiváltságos kerületek közül csak a fiumei vagy tengermelléki őrzött meg bizonyos egyéni színt, ott a magyar bíróságoktól eltérő típusú fórumok: kereskedelmi-, váltó- és tengeri törvényszékek is működtek.

104 101 Az 1786. jún. 9. rendelet Arch. Jos. Tab. septemviral. 1786: 1. kf. 36/3. t. 2292 (1786: 6146. kanc. sz.). Az 1781. szept. 1-ón kibocsátott két pátens Josephs des Zweyten Gesetze 1786. 92-104. 102 II. József ugyanis az ország területi beosztását már előbb átalakította, s a magyar és horvát —szlavón megyék számát, egyesek összevonásával, 38-ra szállította le. 103 Az 1786. nov. 30-i rendelet Arch. Jos. Tab. septemviral. 1786: 1. kf. 36/1. t. 6868 (1786: 13498. kanc. sz.). Az 1787. júl. 19-i rendelet 1787: 1. kf. 32. t. 4974 (1787: 8821. kanc. sz.) 104 A magyar Tengermellék kereskedelmi-, váltó- és tengeri törvényszékeiről a továbbiakban lesz szó. A kerület rendes polgári perei eredetileg Fiume és Buccari város kapitányi törvényszékein indultak, de 17ó8-ban ezt a két bíróságot összevonták