Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Bevezetés

BEVEZETÉS A háborúktól, pusztulástól sújtott XVII. századi Magyarország hanyatló viszonyai közt a jogszolgáltatás zilált állapota nem jelentett elütő színt a korszak vigasztalan képén. S amikor a XVIII. század elején, az államapparátus újjászervezésének keretében, a jogszolgáltatás reformja is sorra került, a bírósági szervezet és perjog fejlesztésére történt intézkedések — az előbbi tarthatatlan állapothoz képest — jelentőseknek, kielégítőknek látszottak. A XVIII. század folyamán azonban, amint a békésebb viszonyok között a gazdasági-társadalmi fejlődés lassan mozgásba jött, a feudális jogrendszer már ezzel nem tartott lépést, a kiváltságos osztály jogrendje a haladással szembeszegült. így nemcsak az évszázados pusztulást sínylő közállapotok maradtak el a nyugat- és közép-európai viszonyok mögött, de a magyar jogszolgáltatás is visszamaradt az ország belső fejlődésének kezdetben szerény, majd lendületbe jött előhaladásához képest.

1 E kettős lemaradás, illetőleg — ami ezúttal vizsgálódásunk tárgya — az utóbbi, a jogfejlődés elakadása a XVIII. század végén már egyre érzékelhetőbbé vált. Itt kezdődik, s a feudális korszak végéig terjed az az idő, mellyel az alábbiakban foglalkozni kívánunk. Munkánk tehát a legfelső bíróság, a királyi curia történetét azon a közel százéves időszakon kíséri végig, amikor a magyar jogszolgáltatásnak a korviszonyokhoz képest is súlyos elmaradottsága tudatosulni kezd, majd a feudalizmus válságának elmélyülésével a feudális jogi felépítmény bomlása is megindul, míg a kettő fejlődési ütemének különbözősége miatt, a forradalom és szabadságharc eredményeként a feudális jogrend robbanásszerű változása s a curia megszűnése következik be. A korszak történetéből először II. József kísérletével foglalkozunk, a császár mesterséges, felülről oktrojált jogi reformjával, aminek Magyarországon még nem voltak meg a társadalmi alapjai, ami tehát itt, egyéb okok mellett, már ezért sem vezethetett sikerre. Azután a századforduló, majd a reformkor változásai nyomán a jogszolgáltatásban — a curián belül is — megindult átalakulás egyes szakaszairól, jelenségeiről és eseményeiről igyekezünk átfogó képet adni. Végül a feudális jogrend felbomlását, a curia feloszlatását tárgyaljuk, s a szabadságharc kormánya által 1849. júniusában létrehozott új, polgári jellegű felső bíróságokat ismertetjük. Munkánkat ugyanis csonkának éreztük volna, ha a tárgyat Kossuthnak a curiát 1 Magyarország alatt itt és a továbbiakban azokat az országrészeket értjük, melyek a tárgyalt korszakban Magyarország közigazgatási területéhez s így a kir. curia illetékessége alá tartoztak; tehát az egykorú, szűkebb értelemben vett Magyarországot Horvátországgal és Szlavóniával együtt, de a más igazgatási és jogszolgáltatási szervezetekhez tartozó Erdély és a Partium, valamint a Katonai Határőrvidék nélkül.