Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
Hofkammer in Münz- und Bergwesen beavatkozása miatt — állandó súrlódások között történt, majd a bécsi hatóság s a hétszemélyes tábla közötti összeütközésre vezetett. 94 Mielőtt azonban, a curia helyzetének alakulását a Novus Ordo alatt tovább kísérve, e két hatóság (1788-ban történt) összecsapására rátérhetnénk, kitűzött célunknak megfelelően — hogy tárgyunkat mindig szélesebb perspektívába állítsuk — magáról az új rendről kell még átfogó képet adunk. A Novus Ordo előzményeinél, ahol a reformot előkészítő tárgyalásokon a curia átszervezése, illetőleg a curia proeminens személyiségeinek szerepe került az előtérbe s a reformmal kapcsolatban kifejtett vélemények az egész korszakra jellemző, rendkívül érdekes vonásokat őriztek meg, a változások létrejöttét lépésről-lépésre, részletesen igyekeztünk bemutatni. A továbbiakban azonban, amikor a curia átalakítása lezajlott, s belső életében a rendszer alatt nagyobb változások már nem történtek,, viszont körülötte s a curiát is érintve, a fentebb ismertetett jozefinus program megvalósításáért a küzdelem tovább folyt, sőt a császár akarata a magyar jogszolgáltatás egészében még jelentős módosulásokat okozott, a keret rajzát vázlatosabbra kell fognunk. Természetesen, a curiát itt sem veszítjük szem elől: a Józsefi szisztéma kibontakozásának, majd hanyatlásának bemutatása közben a kellő utalásokat erre, szorosabban vett tárgyunkra is meg fogjuk tenni. A Novus Ordo, mint láttuk, a feudális bírósági szervezet tarka szövevényét alaposan megritkította. A megmaradt alsóbb fórumok, a kerületi táblák, a megyei és kiváltságos kerületi sedriák, a sz. kir. és bányavárosi törvényszékek, a szabadalmas mezővárosok bíróságai s az elsőfokú bányatörvényszékek, végül a lecsökkent hatalmú úriszékek a korábbinál máris áttekinthetőbb képet nyújtanak. S bár e megmaradt intézmények szervezetét és személyzetét az új rend egyelőre még változatlanul hagyta, s az alsófokú közigazgatás és jogszolgáltatás szétválasztása sem történt meg ezúttal, a hatásköröket illetően azonban már a december 12-i rendelet nyomán az 1786. évtől mélyreható változások következtek be. A legdöntőbb átalakulást a Novus Ordo a büntető bíráskodás terén hozta, lehetővé téve az eddig az első fórumtól a nemes számára is csak rendszertelenül, a nem nemes számára meg éppen csak kivételesen — gyakorlatilag alig — továbbvihető büntető pereknek (háromfokú eljárás szerinti) rendszeres fellebbezését. Ha meggondoljuk, milyen hatalmat adott az egyfokú, fellebbezhetetlen, pallosjogú ítélkezés a főuraknak s a megyei nemességnek jobbágyaik felett, s a városi tanácsok (egyben törvényszékek) tagjait adó patrícius családoknak a városi plebejusrétegek felett, úgy válik érthetővé az a különbség, amit az új rend a helyi érdekek és befolyások fölé emelkedő jogszolgáltatás kiépítése érdekében a régihez képest előidézett. A változás, illetőleg az eddigi állapotok érzékeltetése végett bizonyára elég, ha egyetlen példára, az ismeretes Hont megyei tömegkivégzésre utalunk, amikor még II. József is, uralkodása elején, csak a hírlapokból értesült arról, hogy a megye törvényszéke egyetlen alkalommal 41 cigányt végeztetett ki (pallossal, kötéllel, kerékkel, felnégyeléssel) rablás, gyilkosság és emberevés bűntette címén. S a megye ezt a saját hatáskörében megtehette anélkül, hogy a pert — az első és egyben végső fokon hozott ítéletet — a végrehajtás előtt valamely magasabb 94 Az összeütközések okát és lefolyását a továbbiakban részletesen ismertetjük.
