Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

bírósággal felülvizsgáltatnia, vagy az ügyet a felettes hatóságoknak a kivégzés előtt bejelentenie az egykorú törvények szerint szükséges lett volna.

95 Ilyen viszonyok közt a jogszolgáltatás korszerűsítése az 1785. évi rendelkezéseknél nem állhatott meg. Az anakronisztikus ítélkezési formák kiküszöbölése valóban tovább folytatódott, s a Novus Ordo kibocsátásakor eltűnt feudális bíróságokat hamarosan továbbiak követték. Az e téren bekövetkezett újabb változás II. József egyházpolitikai intézkedéseivel, a házassági kérdés új szabályozásával is kapcsolatban állott, de a terv már az 1785. évi tárgyalásokon szerepelt, a bírósági szervezet reformjának keretébe is be volt illesztve.

96 A lényegében az egyházak jogviszonyainak szabályozásához tartozó rendelkezések tárgyunk szempontjából szükségszerűen változásokat hoztak, s — hatáskörének újabb bővülésével — magát a kir. curiát is érintették. A házassági bontóperek II. József koráig az egyházi szentszékek elé tartoztak és pedig — a kérdés körül folyt másfélszázados küzdelemnek a protestánsokra nézve kedvezőtlen eldőltével — a Carolina Resolutio értelmében a protestáns felek ilyen ügyei is a katolikus püspöki szentszékek ítélkezése alá kerültek. A katolikus szentszékek hatásköre a keresztény felekezetek közül csupán a görögkeleti vallású felekre nem terjedt ki, a görögkeleti egyház ugyanis a maga kiváltságait, köztük a saját szentszékek tartásának jogát, a rekatolizáció legerőszakosabb korszakában is meg tudta őrizni. A magyarországi katolikus és görögkeleti szentszékek házassági bontóperekben való ítélkezésének II. József 1786. március 6-án kelt házassági pátense, illetőleg a szentszékek világi ügyekben való bíráskodásának megszüntetéséről a pátenssel egyidejűleg, ahhoz kapcsolódva kiadott (ugyanaznap kelt) további rendelkezése vetett véget, mely az ily tárgyú pereket a rendes világi bíróságok elé utalta. Az 1786. évi pátens csaknem szószerinti (latin) fordítása annak a korábbi, 1783. január 16-án kelt házassági pátensnek, amit József az örökös tartományok részére már a nagy államszervezési (s az osztrák jogszolgáltatás reformját célzó) intézkedések idején kiadott, ahol először vezette be az új elvet, hogy a házasság polgári intézmény, így a házassággal kapcsolatos perek nem egyházi, hanem világi bíróságok elé tartoznak. A Magyarország részére kiadott rendelkezés szerint a bontóperek első fokon jobbágyok esetében az illetékes megye vagy kiváltságos kerület törvényszéke (sedriája), polgárok esetében a városi törvényszék, nemes felek ügyében a kerületi tábla ítélkezése alá kerültek. Mindezektől az ügy másodfokú eljárásra a kir. tábla elé s harmadfokon, utolsó fórumként, a hétszemélyes tábla elé volt fellebbvihető. A rendelkezés tehát a pereknek a kir. curiára való felvitelét a nem nemesek számára ezekben az ügyekben is megengedte, újabb rést vágva a curia — valaha a nemesség magánjogi pereinek kiváltságos fóruma — hatásköri elzárkózottságán.

97 95 Az eset 1782-ben történt, s igen nagy hatást gyakorolt a császárra. Megerősítette abban a felfogásában, hogy az egész magyar államszervezet, főleg a jogszolgáltatás, radikális átszervezést kíván. Marczáli: Magyarország története 1711 — 1815. 411. és Magyarország II. József korában II. 414 — 417. Az ügy részletes leírása Vájna II. 251-298. („Az emberevők" c. fejezet.) m

Kanc. lt. Acta gen. 1785: 12981, 15417. 97 A Magyarország részére kiadott 1786. évi rendelkezések Arch. Jos. Tab. septemviral. Nyomt. szabályr. 427. es. 1, 3. pali. — Az 1783. évi osztrák pátens Josephs des Zweyten Gesetze 1786. 192 — 203. A válóperek útjáról elmondottakra később, a hatáskörök összefoglalásánál idézünk forrásokat. Arch. Jos. Tab. septemviral. 1787: 1. kf. 6. t. 2893. (1787: 4199. kanc. sz.) — Ha a curiai irat utal az ügy kancelláriai számára, Ügy a curiai jelzet után (zárójelben) a kancelláriai számot is feltüntetjük.