Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
előzetes tervet kíván, s hasonló terveket készíttet a kerületi táblák egész személyzetéről, hogy látni lehessen: mindez mibe kerül (was das Ganzé kosten wird). A kilépőkkel vagy elbocsátandókkal kapcsolatban pedig már itt kijelenti, hogy azok, akik nem folyamatosan, csak törvényszakokban, „egy évből csak 80 napot" dolgoztak, rendes nyugdíjat nem érdemelnek. 56 József ezúttal is megismételt sürgetésének megfelelni akarván, Pálffy alkancellár szeptember 23-án már előterjesztette a curia s a kerületi táblák újabb személyi tervét, a kívánt módon tabellákba átdolgozva; ugyanekkor bemutatta a császár fentebb említett rendelete szerint latinra fordított s kijavított rescriptumszöveget is, mellyel kapcsolatban, szokás szerint, ismét különböző részletkérdéseket bocsátott döntés alá. 57 Az uralkodó az előterjesztésre írt megjegyzéseiben megadta a kért utasításokat, s végre lezárta az octavalis perek ismételten felmerülő problémáját is. Rendelkezése szerint azok a perek, melyek csak a kereset benyújtásáig jutottak el, vagy még a formális exceptióknál tartanak, a feleknek visszaadandók. Azok viszont, melyekben a vita az actoratus körül folyik, vagy a per már az allegatiók szakaszába jutott, vagy ahol már közbenszóló ítélet történt, a kir. táblán visszahagyandók, s ezeket ott kell tovább folytatni. 58 A fenti utasításokon kívül az uralkodó a javaslatok felhasználásával kijelölte a curia két táblájának bírói személyzetét, meghatározta a vezetők s a tanácsosok (assessorok) fizetését, 59 s minthogy a kir. táblánál még egy tanácsosi állás üresen maradt, annak betöltésére újabb javaslatot kívánt. Utasítása szerint az illető személynek református vallásúnak kell lennie, József ugyanis türelmi rendeletét a bírói kinevezéseknél is érvényesítette. Végül megújította azt a parancsát, hogy a curia segédhivatali személyzetének előzetes tervét (az ügyviteli szabályzatot be nem várva) már most el kell készíteni, s engedélyezte, hogy e tárgy megbeszélése végett a kancellária az országbírót és a personalist ismét Bécsbe hívja fel. 60 A császár fenti rendelkezéseivel az érlelődő reform ügye döntő szakaszába lépett. Az eddigi intézkedések a kancellárián belül történtek, vagy az uralkodó által kijelölt személyek szűkebb körén belül maradtak. Most azonban, a kapott instrukciók után, a kancellária elkészítette a közeledő változásokat közhírré tevő királyi rescriptum, az ezzel kapcsolatos egyes leiratok s a curiához intézendő külön rendelkezések szövegét. 61 5G Kanc. It. Acta gen. 1785: 15248. ™Kanc. It. Acta gen. 1785: 15249. 58 A fentiek magyarázatául ld. munkánk harmadik részében a táblai per három első perszakának leírását. Az adatot annak illusztrálására közöltük, milyen behatóan ismerte a császár az egykorú magyar perjogot. 59 Ezt a két elnök esetében a kancellária javaslatánál lényegesen kisebb összegben állapította meg. Az előterjesztés az országbíró részére az Oberste Justizstelle elnökéhez hasonlóan 16 000, vagy legalább 14 000 Ft, a personalis részére (személyi pótlékkal együtt) 10 000 Ft évi fizetést kért. József azonban az országbírónak 10 000, a personalisnak 8000 forintot engedélyezett. A kir. tábla alelnökének javasolt 6000 Ft fizetését is csökkentette előbb 4000, majd végül is 5000 forintra. A tanácsosok leendő fizetését (a hétszemélyes táblán 3000, a kir, táblán 2000 Ft) már régebben meghatározta, erre a kancellária sem akkor, sem ez alkalommal nem tett észrevételt, bár az Oberste Justizstelle bírái ennél sokkal többet (évi 4000 — 7000 forintot) kaptak. Kanc. It. Acta gen. 1785: 15147, 15248, 15249, 15896. 60 Kanc. U. Acta gen. 1785.: 15249. 61 Fogalmazatuk Kanc. U. Acta gen. 1785: 15249.
