Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

Az utóbbiak egyike az országbírónak szólt, azzal a paranccsal, hogy a mellékelt rescriptumot curiai ülésben hirdesse ki, utána a hétszemélyes tábla az ülésezést szüntesse be, s azt csak a következő év elején kezdje újra. A kir. táblának küldött királyi rendelet ennél részletesebb. Ez arra utasította a kir. táblát, hogy a vége felé járó szent-istváni törvényszakot, a következő törvényszünet alatt is ítélkezve, Szent Márton napjáig (november 11) hosszabbítsa meg, akkor a szentmártoni törvényszak első napján a törvényszünet alatt hozott ítéleteket hirdesse ki, s ezzel üléseit az 1785. évre szüntesse be, hogy a tábla személyzete a Budára költözéshez felkészülhessen, s azt le is bonyolíthassa. A curia ítélkezése az ülések berekesztése után csak az 1786. év elején indul meg ismét, amikor az új törvénykezési rend (novus ordo judiciarius) kezdetét fogja venni. A rendelet tehát a régi törvényeknek még egyszer eleget tett annyiban, hogy az ítéletek kihirdetését törvényszakba eső napra tűzte ki, de lényegében már áttörte az idejétmúlt törvényt, mert arra kényszerítette a kir. táblát, hogy — ezúttal először — törvényszüneti időben ítélkezzék.

62 Maga a rescriptum (a fenti rendelkezésekhez hasonlóan) 1785. szeptember 25-én kelt. Eredeti példányát a kir. curia kapta, másolati példányait viszont a kancellária (részben közvetlenül, részben a helytartótanács útján) minden illetékes magyar hatóságnak megküldte. Ily módon tudatta tehát a királyi bíróságokkal, a vármegyékkel, a szabad kerületekkel s a városokkal, az ország egész lakosságával, hogy a magyar jogszolgáltatás területén rövidesen milyen mélyreható változások történnek. A rendelet ugyanis közölte, hogy az összes magyar bíróság eddigi működését az év végével berekeszti, bejelentette, hogy 1786. január 1-én új rendszer kezdődik, előzetes tájékoztatást nyújtott a létesítendő szervezetről, s a szövegben fel nem sorolt bíróságokat megszűntnek nyilvánította. (Ismétlések elkerülése végett a rescriptumban közölt szervezetet s a megszűnő fórumokat később, az új rend tényleges megvalósulásánál fogjuk ismertetni.)

63 A szeptember 25-i királyi leirat a reform előkészítésének teendőit a jogszolgáltatási szervezet vonatkozásában lezárta. Most már a munkálatoknak eddig befejezést nem nyert két másik ágazatát — a személyi és ügyviteli problémákat — kellett nyugvópontra juttatni. A fenti intézkedések különben már a személyi kérdéseket is elvileg tisztázták, csupán a kivitelezés teendői voltak hátra, amik a kitűzött időn belül szintén megtörténtek. A personalis megtette a javaslatot a kir. tábla még betöltetlen assessori állására, s azt a császár elfogadta. Ugyanígy elfogadta a hétszemélyes és a kir. tábla subaltern személyzetének keret-tervét is, melyet a Bécsbe hívott országbíró és personalis — kijelölt helyetteseikkel, Brunsvik és Skerlecz tanácsosokkal — sa reform munkájába bevont néhány septemvirrel együtt, az osztrák bíróságok hasonló adatait felhasználva, elkészítettek.

64 A keret jóváhagyása után a nevezettek kidolgozták a hétszemélyes tábla és a királyi tábla teljes (a kinevezendők névsorát is tartalmazó) személyi tervét, s azt 62 A rendeletnek a kir. táblához beérkezett tisztázata Rescr. reg. (kir.t.) I. 641. 63 A kir. rescriptumnak a curia számára küldött eredeti példánya Arch. Jos. Tab. septemviral. 1786: l.kf. 1. t. 1. A kerületi tábláknak, vármegyéknek, egyéb érdekelteknek szóló kísérő leiratok Kanc. U. Acta gen. 1786: 15249. E kísérő leiratok dátuma szept. 29, ezért néha magát a rescriptumot is 1785. szept. 29. dátummal említik. 64 Kanc. It. Acta gen. 1785: 15251, 15896. Az utóbbi akta mellett az Oberste Justizstelle s a bécsi Appellazionsgericht, Landrecht és Landtafel személyi és fizetési keretének kimutatása is (nevek nélkül) megtalálható.