Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
rósági szervezetről), s az országbíróval és a personalissal kidolgoztatta a hétszemélyes tábla és a királyi tábla előzetes személyi tervét, mely (a segédhivatali munkát meghatározó ügyviteli szabályzat még el nem készülvén) csupán a bírói státusra terjedhetett ki. Pálffy alkancellár a leirat fogalmazványát szeptember 18-án, az országbíró s a personalis tervezetét szeptember 20-án terjesztette az uralkodó elé. 54 A császár tetszését sem a leirat, sem a személyi tervek, sem a kancellária kísérő felterjesztései nem nyerték meg. A leirat valóban barokkos szellemű hosszú elmélkedéssel kezdődik a jogszolgáltatás fontosságáról („Quam necessaria sit in omni bene ordináta civitate recta justitiae administratio ...-), melynek szóvirágai igen eltérnek József rendeleteinek józan, racionális stílusától. Egyébként a leirat Józsefnek a tárgyra vonatkozó — a fentiekben bemutatott — elvei szerint van összeállítva, s elég közel áll ahhoz a szöveghez, ami később valóban kibocsátásra került. Mind ebből, mind a kísérő felterjesztésből jól látható, hogy a kancellária a császárnak az augusztus 27-i concertatio jegyzőkönyvére írt utasításaihoz alkalmazkodni törekedett, s amire még nem kapott elég részletes előírást, vagy ahol az utasítások értelmezésében valami bizonytalanságot érzett, azokat a pontokat ezúttal is aprólékos gonddal összegyűjtötte, kiemelte, s az előterjesztésben legfelső elhatározás alá bocsátotta. A kancellária igyekezete azonban nem elégítette ki az uralkodót, a leiratot nem találta megfelelőnek (,,Das hier entworffene Rescript finde Ich keinsswegs dem Zweck, noch der Sache angemessen . . . "), szerinte az túl sokat és túl keveset mond. Ezért megjelölte a kifogásolt szövegrészeket, eldöntötte a felvetett kérdéseket (melyek többnyire a curia két táblájának jövőbeli hatáskörére és ügyvitelére vonatkoztak), s elrendelte, hogy a német nyelven készült leirat-fogalmazványt a kellő javításokkal latinra fordítsák, s újból elébe terjesszék. 55 Nem volt szerencsésebb az országbíró és a personalis személyi terve, illetőleg a velük kapcsolatos előterjesztés sem. Az utóbbiban a kancellária — a két tervet helyesnek találva s átvéve — egyénenkint ismertette az uralkodó előtt a két tábla bírói testületét. Megnevezte azokat, akik hajlott koruk vagy kedvezőtlen egészségi állapotuk miatt az új rendben megnövekedő feladatokat (a folyamatos ülésezést, a septemvirekre is kiterjesztett referensi munkát) már nem vállalhatják, s ezért nyugalomba menni kívánnak, vagy akiknél ez a mondott okoknál fogva indokolt. Megnevezte azokat, akiket az átszervezésnél meg kellene tartani, javaslatokat tett különböző helycserékre, átsorolásokra és előléptetésekre, s a megüresedő, kívülről betöltendő állásokra alkalmas személyeket jelölt meg. Végül a megtartandó személyek fizetésére s a kilépők nyugdíjára nézve tett javaslatokat: a fizetések emelését, személyi pótlékokkal kiegészítését, a nyugdíjaknak jelentős összegekben való megállapítását kérte. Az utóbbinak indokolásául egyes bírák 30 évi vagy ennél is hosszabb szolgálatára hivatkozott. II. József rájegyzése szerint az előterjesztésből nem tűnik ki az, ami kell, s az anyag így áttekinthetetlen. Elrendeli tehát a tervek tabellákba átdolgozását, pontos személyi adatokkal kiegészítését s a fizetési rovatok üresen hagyását, mert a fizetéseket ő fogja meghatározni. Ezen kívül a segédhivatali személyzetről is 54 Kanc. U. Acta gen. 1785: 15246, 15248. Eszterházy betegsége miatt a kancelláriát ekkor Pálffy első alkancellár vezette. Eszterházy kancellár 1785. nov. 7-én meghalt. 65 Kanc. It. Acta gen. 1785: 15246.