Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
csak kettőt tart meg. A kir. tábla — bár az újjászervezéséről intézkedő 1723: 25. tc. világosan kimondja, hogy az ünnepek és törvényszünetek kivételével „pro continuo consideat" — a negyedik, ún. szent-mártoni törvényszakra (az uralkodótól kieszközölt engedéllyel) 1738 óta nem ül össze. Ez azt jelenti, hogy a kir. tábla a legkedvezőbb esetben — ha működését országgyűlés, háború vagy járvány miatti rendkívüli törvényszünet meg nem akasztja — a 3 megtartott törvényszak alatt évente összesen csak 5—6 hónapig ülésezik, vagyis az évnek legalább felében, de rendszerint még nagyobb részében, az ország legfelsőbb bíróságán minden ítélkezés szünetel. 9 Hiába gyűlik a restancia, halmozódnak fel az elintézetlen perek már ekkor is ezres tételekben, ha a törvényszünetek előírt ideje elérkezik, az ülésszak lezárul, s a curia tagjai szétszélednek, birtokaikra távoznak el. 10 A curia működéséről előadottaknál még kedvezőtlenebb a kép, ha a vidéki jogszolgáltatást vizsgáljuk. A bírósági szervezet alsóbb tagozata — a kerületi táblák kivételével — teljesen rendi jellegű s decentralizált. A közigazgatás és jogszolgáltatás alsó és középfokon szorosan egymásba szövődik, vagy mindkét funkciót ugyanazok a szervek látják el. Az úriszékek, szolgabírói és alispáni ítélőszékek, megyei sedriák, valamint a különböző jogállású önkormányzati egységek és kiváltságos kerületek bíróságai (a praedialisták oktávális székeitől s a szepesi tízlándzsások törvényszékétől vagy a Tengermellék speciális bíróságaitól a jászkunok és hajdúk fórumain át a nádori és báni ítélőszékig), végül a sz. kir. és bányavárosok s a legkülönfélébb jogi helyzetű mezővárosok bíróságai — hierarchikus kapcsolataiknak és hatásköreiknek kaleidoszkópszerű változatosságával — rendkívül bonyolult szervezetet képeznek. A büntető bíráskodás elvileg, s a nem nemesekre nézve általában gyakorlatilag is, egyfokú, s a rendi fórumokon történik, a büntető hatalmat így de facto a nemesség s a városi patrícius réteg birtokolja. A központi hatalom ellenőrzése az ítélkezés helyi szerveinek működése felett hiányos, laza s a rendi privilégiumok 9 Az 1738 — 1784 közt megtartott 3 törvényszak közül az első (vízkereszti) két —két és fél hónapig, a második (húsvét-utáni) kb. két hónapig, a harmadik (szent-istváni) valamivel több mint egy hónapig tartott. Kb. ugyanannyi lett volna a negyedik (szent-mártoni) törvényszak szabályos időtartama is. Egyes években azonban még a 3 törvényszak közül is kimaradt egy vagy kettő, sőt az 1739—1742, 1745. és 1751. években háborúk, ületőleg országgyűlés miatt a kir. curia egyáltalán nem ítélkezett. Egyébként a törvényszakok átlagos kezdő és befejező napját annál nehezebb volna megadni, minthogy a törvényhozás (1723: 29. tc.) jellemző módon nem a törvényszakok, hanem a közéjük ékelt, a munkát megszakító törvényszünetek idejét határozta meg, éspedig részben mozgó ünnepekkel (húsvét előtti második vasárnap, húsvét utáni második vasárnap), részben rögzített ünnepekkel ugyan, melyek azonban az egyes években a hét különböző napjaira esvén, a munka tényleges megkezdését vagy befejezését mégis befolyásolták. Az említett években az első törvényszak rendszerint jan. 8. —jan. 16. közt kezdődött és rendszerint márc. 10. —ápr. 6. közt fejeződött be; a második törvényszak kezdete ápr. 9.—máj. 8. közt, vége jún. 18. —jún. 26. közt ingadozott; legszilárdabbak voltak a harmadik törvényszak keretei: ez aug. 21-én vagy 22-én kezdődött, s szept. 27-én vagy 28-án fejeződött be. Protocolla Tabula regiae 1738-1784. 10 A kir. tábla az 1724-től 1779-ig eltelt 55 év alatt összesen 4857 első fokon felvett s 4189 fellebbezett, összesen 9046 pert (évi átlagban 164 pert) intézett el. Ezzel szemben ugyanekkor, pontosabban 1780-ban — II. József trónralépésekor — a kir. táblán 1255 első fokon felvett s 1244 fellebbezett, összesen 2499 per hevert elintézetlenül. Statisztikai tabellák: Norm. 119.
