Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Második rész A Curia szervezete és ügyvitele, hatásköre és illatékesége

Az ítélőmestereket, a vices gerensekhez hasonlóan, a nagybírák nevezték ki, ők adtak nekik erről dekrétumot, a fennmaradt adatok szerint őelőttük tették le a hivatali esküt is, s ők értesítették a kinevezésről a királyi táblát, a már látott módon kérve befogadásukat és üléshelyük kijelölését. Ezen kívül, természetesen, jelentették a kinevezést a kancelláriának is, hogy ez a magyar kamarát a fizetés kiutalása iránt megkereshesse, végül az utóbbit a personalis értesítette az eskü letételének napjáról, a fizetés kezdetének megállapítása végett. — Az ítélőmestereknek a vices gerensekével azonos familiáris kapcsolatánál fogva a principális halálával, vagy nagybírói méltóságának más okból történt megszűnése miatt, az ítélőmesterek állása is megszűnt, de korszakunkban a király ideiglenesen, az új nagybíró véglegesen őket is meg szokta erősíteni. Mint pl. a Szögyény, Szerencsy és Zárka királyi személynökök beiktatására vonatkozó kir. táblai ülés jegyzőkönyvek mutatják, a nevezettek elődjük ítélőmestereit a beiktatási ünnepségen erősítették meg, őket saját ítélőmestereikként elfogadva. Végül, ha valamelyik protonotarius ebben az állásban érte meg az öreg kort, úgy a personalis, a kir. tábla elnöke tett előterjesztést a királynak, kérve, hogy a kiszolgált személy részére kincstári nyugdíjat adasson.

11 Ez az eset azonban nem volt nagyon gyakori: az ítélőmesterek rendszerint tovább haladtak előre az állami hivatalnokoknak, helyesebben a felső bíróságok tagjainak egykorú életpályáján. Az utóbbi ugyanis eltért a közigazgatás területén megfigyelhető pályáktól. A helytartótanácsnál, a kancellárián, a kamaránál s alárendelt szerveiknél sok olyan állás volt, ahol mint fogalmazógyakornok, fogalmazó, vagy titkár az állami szolgálatba lépett nemesség fiatalon megkezdhette a karrierjét. A felső bíróságokon ilyen állások nem voltak, s a curia méltósága, de az ítélkezéshez szükséges jogi ismeretek is megkívánták, hogy a bírák csak meglett korban kerülhettek be a curia státusába. Itt tehát a szolgálatot nem fiatalon kezdték, s felső korhatár nem lévén megszabva, a testület jelentékeny része magas korú bírákból állott. Ezért elég nagy volt a halálozás, de elég gyakran történt az is, hogy a curia tekintélyes jogásznak számító bíráit más magas állásokba vitték tovább. A curia státusa így állandó hullámzásban volt: új erők jöttek kívülről, folytonos belső mozgás volt a státuson belül, s minden évben elég sokan távoztak a testületből. A curián a bírói szolgálat rendszerint a kir. tábla királyi vagy érseki assessorságával kezdődött (ezeknek az állásoknak az utánpótlását a továbbiakban ismertetjük), s innen kezdve a bekerült személyek többnyire fokról-fokra haladtak előre hivatali pályájukon. Természetesen, külső személyek belépése (pl. átvételük megyei szolgálatból, a helytartótanácstól, a kir. ügyigazgatóságtól) minden rangfokban előfordult, ahogy minden rangfokban váltak is ki egyesek a státusból. De a többség a curián belül haladt előre, a curia magasabb állásainak utánpótlása elsősorban magából a testületből történt. így lépett elő a kir. táblai assessor ítélőmesterré vagy vices gerenssé, sőt gyakran még az ítélőmesteri státuson belül is 11 Rescr. reg. (kir.t.) I. 5, 89, 273, 447, 672, 1785, 1948, 1996, II. 252, 253, 384, 1209, 1314, 1315, 1336, 1343. Személyn. It. Acta praes. 72, 225, 603, 1218, 1220, 1284. Regnic. It. József nádor ált. lta. Ált. iratok, Septemviralia 1819: 1174. Az utóbbi irat részletesen előadja: hogyan folyt le a nádori ítélőmester felesketése a nádori hivatalban, a nádor jelenlétében. (Az asztalra feszület és két gyertya volt téve, az esküszöveget a nádori titkár olvasta fel.) Prot. tab. reg. 1821. jún. 25, 1839. ápr. 22, 1847. aug. 30, nov. 17, 25, dec. 22, 1848. jan. 8. 11 Varga Endre 161