Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Második rész A Curia szervezete és ügyvitele, hatásköre és illatékesége
À táblabárók után következett az ülés rendjében a két vices gerens: az alnádor, illetőleg alhelytartó (propalatinus, vicepalatinus, vicelocumtenens) és az alországbíró (vicejudex curiae). Ezek az állások korszakunkban már nem jelentették azt a közvetlen kapcsolatot a nagybírákkal, mint a középkorban, de familiáris jellegüket végig megtartották: az állás betöltésének joga egészen az 1848. évi átalakulásig megmaradt a nagybírák birtokában. A nádor (vagy királyi helytartó) s az országbíró a feudális korszak végéig gyakorolták is ezt a jogukat: kinevezték, kinevezési okmánnyal ellátták, sőt gyakran fel is eskették az új alnádort vagy alországbírót. A táblát csak a megtörtént kinevezésről értesítették, kérvén, hogy vices gerensüket fogadja be tagjai közé, s competens helyének elfoglalását engedje meg. Ugyanakkor a kancelláriát is értesítették a kinevezésről, s kérték, hogy az a fizetés kiutaltatása iránt a megfelelő intézkedéseket tegye meg. Az állás familiáris jellege a nagybírák halála esetén is megmutatkozik. Ilyenkor ugyanis a király közli a kir. táblával, hogy a nagybíró halála miatt vices gerensének állása megszűnvén, őt a király ideiglenesen — az új nádor megválasztásáig, illetőleg az új országbíró kinevezéséig — állásában megerősíti. Amikor pedig a nagybírói méltóság betöltésre kerül, az új dignitarius elődjének vices gerensét rendszerint maga is megerősíti, vagy esetleg a király előlépteti a vices gerenst septemvirré vagy más magasabb beosztásba, s az új nagybíró így kap szabad kezet az állás betöltésére. Az alnádori és alországbírói méltóság tehát, bár a fentiek szerint familiáris vonásait végig megtartotta, úgy tűnik, átalakulóban van afelé, hogy rendes állami állás jelleget kapjon. Ezt a fentieken kívül az is mutatja, hogy a tábla nemesi assessorai szívesen cserélik fel királyi kinevezésű állásukat az alnádori vagy alországbírói tisztséggel, s hogy az utóbbiak után, ha viselőjük ebben az állásban pályájának végére jut — „emeritál" — számára a király utaltat ki nyugdíjat. 9 A két vices gerens jogállásával teljesen megegyezik a 4 ítélőmesteré (magistri protonotarii). Mint ismeretes, a nádornak és az országbírónak egy-egy, a személynőknek két ítélőmesteré volt. Az utóbbi ősi eredetű: még I. Mátyásnak azzal az intézkedésével kapcsolatos, hogy a különös jelenlét (speciális praesentia) és a személyes jelenlét (personalis praesentia) bíróságait összevonta, helyesebben a speciális praesentiát a kir. személynök vezetése alatt álló personalis praesentiába beolvasztotta, s így a személynök irodájába annak saját ítélőmesteré mellé a megszűnt bíróság ítélőmesteré is bevonódott. 10 Az évszázados szokást azután a szükség továbbra is fenntartotta, minthogy az egész curiai apparátusban a legtöbb munkát a személynök s a hozzá kapcsolódó irodák végezték. Éppen ezért a nagybírák ítélőmesterei közül a személynök két ítélőmesteré maradt principálisával a legközvetlenebb kapcsolatban. Míg a nádor és az országbíró protonotariusai idők folyamán kiváltak a két nagybíró kancelláriáiból, a személynök ítélőmesterei továbbra is a personalis oldala mellett maradtak, s mint látni fogjuk, külön irodájuk nem alakult ki. (Az ítélőmesteri intézmény középkori reminiszcenciáit őrzi a protonotáriusok említett „magister", „mester" címe, melynek használatát korszakunk végéig megtartották.) a Eeecr. reg. (kir. t.) I. 5, 89, 273, 447, II. 446, 1209. Személyn. U. Acta prees. 1220. Prot. tab. reg. 1824. jún. 26, 1847. jan. 21, nov. 17, 25. Regnic. lt. József nádor ált. lta. Alt. iratok, Septemviralia 1824: 418. 10 Bonis- —Degré —Varga 18.
