Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

kérdését is elővette. Ez szintén fél évszázad óta várta a megoldást. A büntetőkódex kidolgozása már az 1791. évi 67. törvénycikkel kiküldött jogi bizottság feladatai között szerepelt. A bizottság munkálataiból azonban, mint ismeretes, nem lett törvény, hanem azok az 1827. évi 8. törvénycikkel kiküldött újabb bizottság elé kerültek átvizsgálás és átdolgozás végett. Az 1827. évi javaslatokat sok kifogás érte, s a kérdés körül országos méretű vita indult meg. Messze vezetne tárgyunktól, ha akár csak vázlatos képet próbálnánk is adni erről a vitáról, mely szóban és írásban — megyegyűléseken, hírlapi cikkekben, brosúrákban, könyvekben — éveken át, sokszor szenvedélyes hangon folyt, s melyben a kor vezető politikusai, mint Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Szalay László is, intenzíven részt vettek. Ennek során az egykorú büntető jogszolgáltatás minden hibája, barbársága, évszázados elmaradottsága éles megvilágításba került, a tárgyalásba a politikai perek is bevonódtak, s a magyar bíróságokat, köztük a curiát, súlyos kifogások érték. Ezt a vitát zárta le, illetőleg ennek adott szervezett formát az 1840. évi országgyűlés, mely 5. törvénycikkével újabb országos választmányt küldött ki „büntető és javító rendszer kidolgozására".

91 A választmányban — mint az említett korábbi bizottságokban — a curiának, főleg a királyi táblának, számos tagja s rajtuk kívül sok nagynevű politikus és jogász is (mint pl. Deák, Eötvös, Bezerédi, Klauzál, Pulszky, Dessewffy, Pázmándy) részt vett. A választmány 1841-ben ült össze, s az anyag kidolgozására részbizottságokat alakított. Az utóbbiak munkálatai 1842-ben készültek el, majd azokat az országos választmány is átvizsgálta, s bizonyos módosításokkal a következő, 1843. május 14-ére összehívott országgyűlés elé terjesztette. Itt a tárgy körül újabb heves viták indultak, a kérdést számos kerületi, országos és vegyes ülés tárgyalta, végül is a főrendek s az udvar negatív álláspontja került felül. Az 1843. évi büntetőjogi javaslatokat tehát a reakció elgáncsolta, azokból ismét nem lett törvény, az 1843/4. évi országgyűlés azonban mégis több ponton megint előbbre vitte a haladás ügyét. A reformot (mint pl. a nem nemesek birtok- és hivatalképessége) szolgáló törvények közül tárgyunk szempontjából 1844: 2, 8. törvénycikkeket kell kiemelnünk. Az előbbi a „magyar nyelv és nemzetiségről" szól, rendelkezése szerint ezután minden közhivatal, köztük „a királyi udvari főtörvényszék" (a kir. curia) is, kizárólag a magyar nyelvet használja. Az utóbbi törvénycikk pedig a curia feudális formáinak a századforduló óta tartó lassú felbomlását vitte előbbre.

92 A nagyfontosságú 1844: 8. tc. „az igazság gyorsabb kiszolgáltatásának eszközlésére" kimondja, hogy a hétszemélyes tábla ezentúl a húsvét-utáni törvényszakban is összeül és bíráskodik, a tc. további rendelkezése pedig megszünteti a középkori örökségű ún. decretalis napokat.

93 — A törvénycikk újabb lépést jelentett azoknak az intézkedéseknek a sorában, melyek az 1790-ben a régi feudális lazaságba visszasüllyedt curiát a fejlődéstől megkívánt folyamatos működésre igyekeztek serkenteni. E téren a királyi tábla esetében, mint láttuk, már sok változás 91 1840: 15. tc. 1844: 6. tc. 1840: 22. tc. Sándorffy 117-169. « 1840: 15. tc. 1844: 6. tc. 1840: 22. tc. Sándorffy 117-169. 93 Decretalis napoknak nevezték a Szent László törvényeiben szereplő, de azóta a katolikus egyház által megszüntetett, volt ünnepnapokat, melyek mint „félünnepek" a jogszolgáltatásban továbbra is megkülönböztetve maradtak. Ezeken a napokon pl. ülésezni, ítéletet hozni lehetett, de ítéletet kihirdetni vagy végrehajtani nem. A bírói tévedés folytán esetleg decretalis napon kihirdetett ítélet érvényét vesztette. 9 Varga Endre 129